Boleman István dr.: A fürdőtan kézikönyve 1. (Igló, 1884)
A fürdőtan általános része
2 Minden alanyi tényezőt rendszerbe szedni, leírni lehetetlen, de a lelkiismeretes orvos mindezekre figyelemmel van, s azokat számításba veszi, mikor fürdőzést ajánl. Ha hiszi, hogy ■ már az alanyi tényezők elegendők betegének gyógyítására, közömbös lesz, hova küldi betegét, a fő dolog lesz, hogy csak hazáiról eltávolítsa. Figyelemmel kell lennünk ezen alanyi tényezőkre azonban akkor is, midőn valamely fürdőzés módja ajánlva van, úgy hogy az ajánlott fürdőhely ne okozzon káros benyomásokat a beteg lelkületére. Sajnosán tapasztaltam magam is, mások is, hogy zártkörű hidegvízgyógyintézetben, a hol közös (egy asztalnáli) étkezés divatozik, a fűrdővendégek hogy úgy mondjam egy családot képeznek, vagy kisebb fürdőhelyeken, a hol a vendégek, a társadalom egyenrangú osztályaiból szoktak össze kerülni, s szintén egy családot képeznek, a társadalom és miveltség alantabbi osztályából való betegek, a kiket a többiek körükbe be nem fogadják, ott igen roszúl érzik magokat, és ezen rósz psychicus benyomás gyakran a fürdőtől várt eredményt is koczkáztatja. Ily esetben sokkal okosabb a hasonnemű de nagy fürdőhelyekre küldeni a beteget, a hol a vendég-sereg nem képez szorosan összetartozó társaságot és kiki megkötheti a magának megfelelő ismeretségeket. Leginkább figyelemre veendő ez nőknél, mert ha véletlenül valamely félénkebb, félig művelt kézműves nejét hidegvizgyógy intézetbe küldjük s ö a közös asztalnál nem találja meg a magának megfelelő társaságot, tehet ott az orvos vagy fürdőigazgató bármit, az ilyen nő nem fogja magát ott sohasem jól érezni s mindig psychicus depressio alatt fog állni, s az eredmény összehasonlíthatatlanúl csekélyebb lesz, mint ha e nőt egy nyílt fürdőhelyre küldtük volna, a hol ő a hidegvízgyogyinódot használhatja, de a mellett örökös psychicus felháborodásoknak nincs kitéve. Másik általános tényező, mely minden fürdőzésnél tekintetbe jön, a 1 é g v á 11 o z á s, a levegő behatása. Tapasztalati tény, melyet az orvosok már a legrégibb időben öntudatosan gyógyítási czélból felhasználtak, az, hogy idült betegeknél többnyire sokkal hamarább érünk el javulást, ha más égalji behatásoknak vetjük alá. A légváltozás igen gyakran segít. Néha elégséges az ellentét, ha hegyi vidékről az alföldre, az alföldről a hegyek közé küldjük a beteget, a hol a legtöbb esetben meggyógyul; néha azonban már bizonyos viszonyokat kívánunk meg, melyektől hamarább várunk eredményt. így például tapasztalatból tudjuk, hogy enyhe, meleg időjárásban, napos, felhőtlen ég mellett, tehát tavasz végén, nyár elején a tüdőbetegek jól érzik magokat, mig ellenben a zord hideg, ködös, felhőboritotta ég, nyirkos, hideg levegő a legrosszabb befolyással vannak az ilyen betegekre. Törekvésünk tehát oda terjed, hogy a kellemes és kedvező évszakot a beteg részére meghosszabbítsuk, vagy állandósítsuk, télnek idejére oda küldjük, a hol a tavasz virít.
