Boleman István dr.: A fürdőtan kézikönyve 1. (Igló, 1884)

Bevezetés

IE3 e T7-e íz; e t é s.

A fürdők látogatottsága évről évre gyarapodik, mindinkább nagyobbodik azok száma, kik a fürdőkben keresnek gyógyulást vagy legalább bajaikban enyhülést, vagy pedig üdülést, a fárasztó munka által elcsigázott testnek felfrisitését.

Hogy a fürdőket mindég jobban és jobban látogatják, annak több az oka. Először is az élet — a megélés — intensiVebb, leginkább a városokuan, több a gond, erősebb a küzdelem, még magok az élvezetek is idegfeszítőbbek mint valaha; és igv nem csoda, ha a test kimerül és üdülésre, pihenésre van szüksége. Már pedig ezt hol érheti el kényelmesebben mint a fürdőkben. Második oka a fürdők virágzásának a megkönnyitett közlekedés; nincs annyi fáradsággal, nehézséggel összekötve valamely fürdőbe utazni, mint azelőtt. Főoka azonban azon jelenségnek, hogy a fürdők látogatot- tabbak lesznek, az orvosok és laicusok tapasztalaton nyugvó meggyőződése, hogy igen sok idült kór odahaza a megszokott viszonyok között alig vagy talán nem is gyógyítható, mig a fürdőkben az ilyen bajok gyógyításánál igen szép eredményeket lehet elérni.

Daczára annak, hogy a fürdők nemzetgazdasági és therapeuticus tekintetben évről évre nagyobb jelentőséget nyernek, mind a fürdő- birtokosoknál, mind irodalmunkban nem látjuk az ezen jelentőségnek megfelelő buzgalmat.

A fürdőbirtokosok nem törekednek — tisztelet a kivételeknek — fürdőiket úgy berendezni, hogy azok mint gyógyintézetek czéljoknak megfeleljenek. Ha néhol csin és kényelem tekintetében történik is egy és más, azon mozzanatok kellő megfigyelése és publicálása. melyek a fürdő gyógyító hatásának megítélésére szükségesek, a legritkábban történnek meg. De a legtöbb ásványvíz és fürdő birtokosa még a legegyszerűbb hygiaenicus kívánalmakra sem ügyel, úgy hogy sok

l*

J