Bókay János - Flesch Ármin - Bókay Zoltán: A gyermekorvoslás tankönyve (Budapest, 1912)
Flesch Ármin dr.: Átalános rész - Részletes rész - I. - Felsch Ármin dr.: Az ujszülöttek betegségei
64 I. Az újszülöttek betegségei. 1. Karfonatbénulás. Két typusa ismeretes : a) a gyakoribb Erb- Duchenve-typnisnál, vagy felső plexusbénulásnál azon izmok hűdöttek, amelyeket az 5- és 6-ik nyaki idegből eredő idegek látnak el, míg a ritkább b) Klumpke-féle typusnál, vagy alsó plexusbénulásnál azon izmokat látjuk a felső karfonat által ellátott izmoknak hűdése mellett, vagy nélkül bénultaknak, amelyek a 7-ik és 8-ik nyaki idegből nyerik idegeiket. A felső typusnál a kar befelé fordítva teljesen mozdulatlanul fekszik a könyökben feszítve, pronált tartásban. A váll mozgása hiányzik, érzési eltérések nincsenek. Hűdöttek a m. deltoideus, m. biceps, m. brachialis int., m. infraspinatus, m. brachioradialis. A kézujjak szabadok. Az alsó typusnál az alkar, kéz és ujjak izmainak bénulása mellett kiterjedt érzési zavarokat észlelhetünk és — amit különösen ki kell emelnünk — az első háti ideg gyökerének sérülése esetén a sympathicus részéről oculopupillaris tüneteket is látunk : a szemrés megkeskenyedését a ptosis következtében, miosist és visszasülyedt szemgolyót. A kar tartása az alsó typusnál olyan, mint a felsőnél, csak hozzájárul, hogy a kézfő is lóg; tisztán u. i. igen ritkán fordul elő a Klumpke-typus, hanem rendesen a felső typus izmai is hűdöttek; kivételesen teljes a karfonatbénulás, amidőn a felső végtag összes izmai bénultak. A felső karfonatbénulásnál sem mindig bénultak az összes említett izmok, egyes esetekben csak egyes izmokat érint a bántalom. Rendesen egyoldali, igen ritkán kétoldali. Kórok. Előfordul kivételesen spontan szülésnél, azonban gyakrabban fogó alkalmazásánál a fogónak az Erb-féle pontra gyakorolt nyomása következtében és még gyakrabban, ha a magzat kihúzása ferdén történik, úgy hogy a nyak olyan helyzetbe kerül, hogy a karfonat idegei vongáltatnak és elszakadnak. Lefolyás. Kórjóslat. Az esetek nagyobb része néhány hét, esetleg néhány hó alatt teljesen gyógyul. Különösen a felső typus jobb kór- jóslatú. Súlyosabb esetekben, kiterjedtebb bénúlásoknál izomsorvadás elfajulási reactióval, contracturák fejlődnek ki, a csont növekvésében visszamarad és olykor a vállizület subluxatiója áll be. A kórjelzést könnyen állapíthatjuk meg. Ügyelnünk kell azonban, hogy kizárjunk töréseket és ficamokat, illetőleg hogy nincs-e felkartörés, vagy a felkar felső epiphysisének leválása, vagy kulcscsonttörés, stb. még mint szövődmény jelen. Különösen a felkar felső epiphysisének leválása vezet a karfontbénuláséhoz hasonló kórképhez. Pontosan kell azért mindig ezen irányban vizsgálnunk és lehetőleg alkalmazásba kell vennünk a Röntgen-vizsgálatot is. Veleszületett bujakóros pseudopara- lysisre és veleszületett környéki bénulásra, az első életnapokban átszenvedett Heine-Medin-féle betegségre is gondolnunk lehet és a kórelőzmény, a kórkép pontos megfigyelése, s a reflexek viselkedése szolgáljon elkülönítő támpont gyanánt.
