Bókay János - Flesch Ármin - Bókay Zoltán: A gyermekorvoslás tankönyve (Budapest, 1912)
Flesch Ármin dr.: Átalános rész - Részletes rész - I. - Felsch Ármin dr.: Az ujszülöttek betegségei
I. Az újszülöttek betegségei. 61 helye a jobb falcsont, megfelelően annak, hogy a fej leggyakrabban az első ferdébe van beállítva és így ez a legmélyebben fekvő rész. Tünetek. Leggyakrabban a falcsontnak és pedig a jobboldali falcsontnak megfelelően — de lehet máshol is — almanagyságú és még nagyobb, ép bőrrel fedett, hullámzó, fájdalmatlan, kissé lapos duzzanat észlelhető. Pontosan alkalmazkodik a csont határaihoz, a varratoknál pontosan végződik, minthogy a csonthártya a varratszélekhez erősen tapad, s a vér nem tudja ezen összeköttetést meglazítani. Nem melegebb a környezeténél; a bőr fölötte eltolható. Közérzet zavartalanul jó. Lefolyás. A szülés után közvetlenül rendesen nem vehető észre, csak a 2-ik, 3-ik, 4-ik napon, az első napokon növekszik és általában a 6-ik, 7-ik napra növekvésében megállapodik. Néhány napi fennállás után a daganat szélén keskeny keményes csontsáncot érezhetünk, mely onnan ered, hogy a csonthártyának a daganatról a csontra való átmeneteiénél a csonthártya új csontot termel. A daganat ezután lassan laposodik, a vér felszívódik, s a csonthártya lassan ráfekszik a csontra. így körülbelül 6—10, néha azonban még több hét alatt teljesen visszafejlődik. Sokszor azonban, különösen ha a daganat nagyobb, a visszafejlődés úgy történik, hogy a sáncszerű gyűrű a daganat széléről a közepe felé mindinkább beterjed és végre az egészet újonnan képződött csont borítja be vékony rétegben, amelyet pergamentszerű recsegéséről ismerhetünk fel. Ilyen helyeken állandó csontmegvastagodás maradhat vissza. A kórjóslat tehát egészen jó, csupán kivételesen genyedhet el, különösen ha téves kórjelzés folytán műtéti beavatkozást végeztek. Ilyenkor a genyedő folyamat ráterjedhet a csontra, agyhártyára, s halálos kimenetelt is vonhat maga után. Kórjelzés. A megkülönböztető kórjelzés szempontjából elsősorban a caput succedaneum (szülési daganat) jön figyelembe. Míg azonban — mint kiemeltük — a cephalhaematoma ext. a varratokat és kutacsot túl nem lépő csontsánccal határolt duzzanatot alkot, addig a caput succedaneum, mely nem egyéb, mint a medence rekeszizma és a külső méhszáj körkörös nyomása folytán az elől fekvő magzatrészen kifejlődött pangásos vizenyő a galea feletti lágy részekben, nem fluctuál, tésztás tapintatú, a varratokra tekintettel nincs és néhány nap alatt eltűnik. A meningocele (agy- és agy hártyasérv) már praeformált nyílásokon, tehát a koponyacsontok közt a varratnál, vagy kutacson tolakszik elő, legtöbbnyire a középvonalban észlelhető, vagy a homloknak, vagy a nyakszirtnek megfelelőleg; a légző mozgásokat követi, sírásnál jobban előboltosul, részben reponálható és gyakran lüktet is. Meningocele traumatica-tói is, amely szintén legtöbbször a falcsonton látható, az különbözteti meg, hogy utóbbi a sírásnál megfeszül és lüktet. Kezelés. A legtanácsosabb konzervative kezelni: hozzá sem nyúlni. Minthogy magától úgyis felszívódik és akár punctio útján, akár felmetszéssel kísérelnők meg kiüríteni, nagyon könnyen a fertőzés veszélyének
