Bókay János - Flesch Ármin - Bókay Zoltán: A gyermekorvoslás tankönyve (Budapest, 1912)
Flesch Ármin dr.: Átalános rész - II. Fejezet. Az egészséges gyermek táplálása
Az egészséges gyermekek táplálása. 25 Ha a szoptatás művelete mindezek dacára kínzó, gyötró' fájdalmakat vált ki, a gyermeket a mellre nem teszszük és vagy lefejetjük, vagy kiszivatjuk tejszívók segélyével a tejet, s a gyermeket e lefejt, illetőleg leszívott tejjel tápláljuk. Különböző tejszívók ismeretesek, hosszú ideig azonban egyiket sem alkalmazhatjuk. Hátrányuk u. i., hogy tejpangás mégis csak bekövetkezik, bizonyos fokú fájdalmat is kiváltanak és nehezen tarthatók tisztán, úgy hogy végre kénytelenek vagyunk a beteg emlőt nehány napig igénybe nem venni, mialatt gondoskodunk a tej leszívásáról és a gyermeket csupán egy emlőről tápláltatjuk. Néha ugyan célhoz jutunk ily módon s a bimbórepedés begyógyul, sokszor azonban minden hasztalan, le kell mondanunk a beteg emlő igénybevételéről, annyival is inkább, mert — mint jeleztük — az emlőlob veszélye állandóan fenyeget. Ha a kezdődő emlőiül {ma ditis) tünetei (láz^ az emlő körülírt helyén fájdalmasság, esetleg beszűrődés) mutatkoznak, az emlőt felkötjük és állandó erélyes jégborogatást alkalmazunk. Engedjük-e a gyermeket ekkor a beteg emlőről szopni, vagy sem ? A klinikusok nézetei e tekintetben eltérők. A tapasztalat mégis a mellett szól, hogy nyugalom mellett a lobosodások gyakrabban fejlődnek vissza és ezért tanácsosabb a gyermeket a beteg emlőtől eltiltani. Közben a tejpangás elkerülésére a tejet szívassuk le. A tejelválasztás a beteg emlőben ezáltal erősen csökken ugyan, azonban ha javulás esetén a gyermeket újból az emlőre helyezzük, napok, sőt hetek múlva is sikerülhet a tejelválasztást újra bőségesen megindítani. Tályogképződés esetén sebészi beavatkozás szükséges, a midőn az esetek többségében a beteg emlőre számítanunk a szoptatásnál többé nem lehet. Ha a megmaradt egészséges emlő elegendő tejet nem szolgáltatna, akkor allaitement mixte-hez folyamodjunk (1. később). A gyermek részéről a szoptatás localis akadálya lehet nyúlajk, farkastorok és esetleg macroglossia. Meg kell kísérelnünk ilyenkor is a szoptatást, ha nem boldogúlunk, akkor kanál segélyével (lefejt tej, vagy mesterséges táplálás) kell a táplálást eszközölnünk. I» ajka választás. Ha az anya valamely okból gyermekét nem szoptathatja, felmerülhetne a kérdés, hogy dajkát fogadjunk-e, vagy mesterséges táplálást vezessünk-e be. Tagadhatatlan ugyan, hogy a dajka gyakran a családok részére sok kellemetlenséget jelent, mégis figyelembe véve, hogy az újszülöttnél a mesterséges táplálás mekkora veszélylyel van egybekötve és hogy később is a mesterséges táplálással szemben menynyivel előnyösebb a gyermek részére a szoptatás, ha csak a körülmények megengedik, föltétlenül a dajkaválasztás mellett kell állást foglalnunk. A dajkaválasztás nagy felelősséget ró az orvosra, ezért azt mindig a legnagyobb gonddal és lelkiismeretességgel végezzük. Megkell vizsgálnunk tetőtől talpig a dajkát és gyermekét. Nem kívánjuk, hogy a dajka szülése óta eltelt idő megegyezzék a szoptatandó gyermek korával. Másodszor
