Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)
Függelék
AZ INTUBATIÓS TRAUMÁRÓL 77 melyet jelen munkálatom IY. fejezetében irok le, 3674 órai tubus-bennlét után sem maradt bátra tartós rekedtség.) 1 De ha így áll a dolog, minek tulajdonítandó mégis az intubáit esetek oly tekintélyes számánál utójelenség gyanánt visszamaradt rekedtség ? Nézetem szerint itt az inactivitás mint kóroki tényező okvetlen számításba veendő — hisz tracheotomizált eseteknél, hol a canulet hosszabb ideig hordta a beteg, hasonlókép láthatjuk a rekedtség visszamaradását —, hogy az inactivitás mellett azonban a tubusbennlét által feltételezett hangszálag immobility s az ezzel karöltve járó megzavart működése a gégearticulatióknak s a hangrés erőszakos tágításával (Wackerle) járó túlzott megfeszítése a hangszálagoknak s esetleg ebből eredő boncztani változásaik hasonlókép a kóroki mozzanatok közé sorozandók, az kétségen felül áll. Hogy dipktheriás betegeknél mindezeken kívül, a rekedtség aetiologicus tényezői között a fibrin exsudatio s a diphtheriát esetleg követő paralysis postdiphtheritica is részt követel magának, azt régi tapasztalatok eléggé bebizonyították már. Az elmondottakat összegezve, azon nézetben vagyunk, hogy, bár a tubus által okozott nyálkahártyasérülés csak ritkán idézi elő az extubatio után visszamaradó rekedtséget, a tubusbennlét a hangszálagokat immobilizáló s azokat állandóan megfeszítő hatásánál fogva a rekedtség fellépését kétségtelenül kedvezően befolyásolja, mellette azonban, különösen gége- diplitheritisnél más kóroki factorok is közrejátsznak s így teljesen osztom Hugues nézetét, ki azt mondja: „Plusieurs conditions se réunissent probublement pour V engendrer et sí le tube est la cause occasionelle de la dgsphonie, la maladie (t. i. diphtheria) semble en étre la cause determinante. La variabilité de la durée de Vaccident exprimerait la variabilité de ces conditions meines /u A rekedtség, miként a fentiekben már említettük, az intenzitásnak legkülönbözőbb árnyalatait mutathatja: fátyolo1 Channeil esetében körülbelül 6 hónapig1 hordta a gyermek a tubust, s daczára ennek a végles extubatio után a hang csakhamar feltisztult.
