Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)
A tubus fekvésével összefüggő traumáról
BÓKAY JANOS 1899. 13. Sz. M., 23/4 év 158 óra 14. G. F., 3 év 211 15. B. M., 4 év 184 „ 1900. 16. K. J., 3 év 96 óra A közlött statistikai adatok tehát azt bizonyítják,1 hogy bár az esetek egy részénél a tubus fekvéstartamával a decubitalis fekélyződés jelentkezése s intenzitása egyenes arányban állott, az eseteknek egy má-ik és pedig eléggé tetemes számú csoportjánál az észlelt jelenségek e szabály általános érvényessége ellen szólanak, miből azután az is következik, hogy a tubusfekvés mellett bizonyos elősegítő aetiologikus momentumok is kell, hogy szerepet játszanak a fekélyződések létrehozásánál. S mely kórokozó mozzanatok jöhetnek itt szóba? nézetem szerint csak a) a beteg kora, b) a tubus minősége s c) maga az alapmegbetegedés, tehát a diphtherias folyamat vagy a diphth. folyamatot esetleg complikáló egyéb fertőző kórok. Hogy mindezen mozzanatok mellett egyes fekélyződések létrejöttének tulajdonképeni alapját a tubusbevezetési trauma vetheti meg s a tubusnyomás csak másodsorban szerepel mint aetiologikus factor, az előttem, mint már fent jeleztem, legalább is valószínűnek látszik s örvendek, hogy Trumpp ismételve czitált monographiájában ugyanezen gyanúnak ad kifejezést, mondván: „Auch die an den typischen Druckstellen gefundenen Decubitalgeschwüre können ihre Entstehung zum Theile derartigen vorausgegangenen Verletzungen verdanken. Eine gewisse Bestätigung findet diese Vermuthung schon darin, dass manche Autoren bei ihren ersten Intubationsversuchen sehr häufig, später nach erlangter Übung im Intubieren nur noch selten über Fälle von Decubitus zu berichten hatten A mi az életkornak aetiologikus jelentőségét illeti, úgy táblázatunk azt mutatja, hogy anyagunkban az 1—2 évig terjedő időszak volt az, melyben decubitusok legsűrűbben talál- 1 1 Nem foglalkozom hosszabban ezen kérdéssel, mert erre munkám IV. fejezetében visszatérek.
