Bókay János dr.: Az intubatiós traumáról (Budapest, 1901)

A tubus fekvésével összefüggő traumáról

AZ INTUBATIÚS TRAUMÁRÓL 25 ságú bougiekat vezetett a) a tracheába, b) a cricoidealis részbe és c) a glottisba, közepes erő kifejtése mellett s így töreke­dett tisztázni a kérdést. E kísérletek azt mutatták, hogy úgy az alulról, mint a felülről még bevezethető bougie megakad a cricoidealis niveaubau, s hogy ezen akadály oka a cricoidea­lis gyűrű, arról akként győződött meg, hogy midőn azt átmet­szette, a bougie akadálytalanul csúszott tovább. 28 kísérletet végezve a leirt módon hullaanyagon, a kísérlet minden eset­ben sikerült. Sohasem volt a különbség egyrészt a glottis és trachea, másrészt a cricoidea kerülete között kisebb két mm.- nél, de egész 12 mm.-ig felmenő különbözeteket is látott, míg a trachea és glottis között csak minimális különbségek voltak constatálhatók. Theoriája helyességének bizonyítására Bayeux azon klinikai argumentumot hozza fel, hogy mindazon esetekben, ahol a cricoidea meztelen s így a cricoidealis gyűrű megtágult, a tubus nem marad helyben, valamint, ha a hullán lemeztelenít­jük belül a cricoideát, a kornak megfelelő tubus kiesik a gégéből. A fentiek alapján tehát Bayeux azon álláspontra helyez­kedik, hogy a hangszalagok nem játszanak szerepet a tubus visszatartásában, hanem, mint azt Rauchfass, ki a Bayeux-fé\e theoriát egészben magáévá tette, oly jellegzően mondja : „a cri­coidea a valódi kulcsa a tubus stabilitásának“. Bayeux ezen nézetével, mint fentebb már említettük, ellentétben áll Bonain (1896.), aki a tubus visszatartásában a főszerepet a hangszalagok acliójának tulajdonítja1 s a cri­coidealis theoriára vonatkozó ellenérveit a következőkép fejti ki: Szerinte a fő klinikai argumentum theoriájának helyes­sége mellett azon ismételve constatált tény, hogy egy megfelelő nagyságú tubus hűdött haugszálagú gégében nem marad meg, hanem mihamarabb kiköhögtetik, valamint nem marad helyben oly larynxban sem, melynek hangszalagai 1 1897-ben (La Presse Médiaié) Bonain a tubus visszatartására vonatkozó nézetét már a következőkben Írja körül: „Ce qui assure la fixation du tube O’ Dwyer dans le larynx, c’est la coaptation plus ou moins réussie de sa portion sous ventrale, avec les formes de la region soiis-glottique. Les cordes vocales inférieures, par leur partié ligamenfeuse et leurs muscles adducteurs, s’opposent, avec la forme mérne de la région sous-glottique, ä la sortie du renflement, si leur tonicité n’est pas affaiblie ou abolieX

Next

/
Oldalképek
Tartalom