Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)
II. Bókai János dr.: A vörhenyes izületlobokról
27 nyakon kis fokú hámfoszlás jelentkezik, s a bal könyök- és lábtő-izület tetemesen megizzadnak, s az Ízületeket fedő bőr halavány pirt mutat. Az említett ízületek körfogata, az ellenoldaliakkal egybehasonlítva, mintegy 2 cm-nyi mérési többletet mutat, s az ízületek megnyomása, valamint passiv működtetése élénk fájdalmakat okoz a kis betegnek. A többi nagy ízületeken terime-nagyobbodás nem észlelhető, azonban úgy látszik, hogy a jobb kéztö és könyök-Ízület liasonlókép fájdalmas. A nyak jobb oldalán fejlődött, s majdnem 4 krajczárnyi területre terjedő mirigy tályog megnyittatott, mire az ejtett seben kávéskanálnyi sűrű, zöldes, bűzös geny folyt ki. A garat képe változatlan. A szájüri nyákhártya egész terjedelmében szennyes-szürkés színt mutat. A szájból bűzös szag áramlik ki, s az ajkakon, különösen az ajkszögletekben sekély és mélyebbre ható, szürkés alapi! fekélykék láthatók. Az apathikus soporosus állapot fennáll, s a végbélhő 39 6 —41'2° C. között ingadozik. A teljesen kimerült, s nagy mértékben lesoványodott gyermek febr. hó 1-én eszméletét veszti, s a halál febr. hó 2-dikán, tehát a betegséy 16-dik napján reggeli 9 órakor következik be, 40'6 0 C. végbélhő mellett. A hullát Babes Gy. dr., kórházi boncznok a következő napon bonczolta, s a bonczlelet a következő volt: A hulla sovány, az Ízületek körűi élénkebb piros hullafoltokkal ellátott. A bőr hámrétege pikkelyesen leváló. A jobb állszöglet alatt a bőr duzzadt, szederjes-veres, s rajta körülbelül 3 cm. hosszú metszett seb látható, mely a bőr alatti kötszövetnek fakósárga csapadékkal fedett, s bűzös evet tartalmazó, mintegy diónyi tályogüregébe vezet. A nyak lágy szövetei a tályog szomszédságában merevebbek, sárgás kocsonyás izzadmány által egymással erősebben összefüggők. .4 bal könyök- és lábtö-izületben a rendesnél több sűrű. s yenyes íznedv foglaltatik, az Ízületek sávos hártyája belövelt, s az ízvégek porezai rózsaszínűek, duzzadtak. A koponyaboltozat vékony, szivacsos. A kemény agykér mérsékelten feszült, s a lágy agyburkok, s az agy vér- és nedvdúsak. A garat és gége nyákhártyája szennyes, barnás- veres, s hasonló színű, pépesen szétmálló, de teljesen „le
