Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)
IX. Szegő Kálmán dr.: Észleletek a diphtheriás fehérnye-vizelésről
125 tünk, a mennyiben eseteink az első két végén, midőn a fehéruye- vizelés első föllépése jeleztetett, a localis folyamatnak már jelentékeny előrehaladottságát mutatták, Továbbá tapasztaltuk, hogy a határolódást és javulást mutató esetek mindegyikénél volt fehérnye a vizeletben, mig néhány kiterjedt, rövid fennállású garat-diphtheriánál a fehérnye hiányzott. Ez utóbbiak közé tartozott pl. két septicus beteg, kiket a betegség 3. és 4. napján hoztak be; mindkettőnél csak a felvételt követő második napon jelentkezett fehérnyevizelés. Mindkettő kimúlt a betegség 5, illetve 6-ik napján. A vizelet fehérnyemennyisége, megjelenése első napjaiban volt legtöbbször a legmagasabb fokú ; de ingadozásoknak gyakran alá volt vetve. Ily ingadozásokat tapasztaltunk nyaki lobos mirigyduzzanatok utólagos felléptekor, kiváltképen, ha ezt erős láz kisérte (két Ízben), továbbá postdiphtheriticus hüdések bekövetkezte alkalmával (Öt esetben). Ezen ingadozásoktól eltekintve a fehérnyemennyiség a legtöbb gyógyúlt- nál fokozatos csökkenést, vagy a kezdeti magas fokról való hirtelen al ászállást és ez alacsony fokon hosszabb ideig való megmaradást mutatott. Az esetek súlyosságát és az organismus általános állapotát tekintve, — arányosság a betegség intensitása és a fehérnye- menngisége között csak némely esetben volt található. A könnyű esetekre nézve már fenntebb említettük, hogy hét esetben a fehérnyevizelés teljesen hiányzott. A további öt könnyű esetben a vizelet fehérnyetartalma az 0-01°/0-ot egynél sem haladta túl. A középsúlyosságú, minden szövődmény nélkül lefolyt és gyógyúlt összesen 22 eset némelyikében, gyakran már az első positiv eredményű vizsgálatkor, kifogástalan általános állapot mellett, oly magas fokú fehérnyemennyiség volt található, mely a septicus esetek vizeletének fehérnyetartalmát is meghaladta. így több idevágd esetnél az volt tapasztalható, hogy a fehérnyemennyiség az U és R vonal közötti távolság közepét túlhaladta, míg két septicus lefolyású halálosan végződött esetben a legmagasabb fehérnyetartalom a O60/0, illetve 0‘8°/0-ot nem érte el. Hasonlóképen az esetek súlyosbodásakor a helyi folyamat tovaterjedése alkalmával sem volt aránylagos fehérnyeszapo-
