Bókai János dr. (szerk.): Közlemények a heveny fertőző kórokról 2. (Budapest, 1892)
I. Bókai János dr.: A vörheny felette rövid lappangási idejéről
3 Az ifjabb időből Gerhardt-ot említjük, ki Trousseau. Murchison és Beim állítását saját észlelete alapján megerősítette; Salles 1880-ban egy esetben 32 órai incubatiót észlelt; Dukes 1881-ben egy esetben egy napi, három esetben 2 napi lappangást, Baven pedig 1886-ban egy esetben 12 órai incubatiót látott s végül Sörensen 1887-ben 38 eset közül 7-szer 24 órán belőli incubatiót talált. Mindezen szerzők közül Sörensen észleletei érdekelnek főleg bennünket, a mennyiben esetei, ép úgy, mint saját két alább közlendő esetem, mütett, tracheotomizált egyénekre vonatkoznak: ép ezért sajnálnom kell, hogy Sörensen czikkét csak kivonatból ismerem s az eredeti közleményt ezen czikkem megírásánál nem használhattam fel. Hogy mütett egyének, főleg gyermekek, továbbá gyermekágyas nők vörheny-fertőzésre igen nagy hajlamossággal bírnak, eléggé régi tapasztalat. Különösen a gyermekkórházaknak eléggé régi tapasztalata az, hogy műtétek, műtéti sebzések, olykor egy egyszerű tályognyitás, phimosis- vagy nyúlajk-műtét a gyermeket felette alkalmassá teszik a vör- lieny-infectióra. Ily tapasztalatokat azonban nemcsak évtizedek előtt szereztek a régi, ódon berendezésű gyermekkorházakban, hol a hevenyfertőző kórok isolatiója épen nem volt keresztűlvive s vörhenybeteg sokszor sebzéses beteggel egy ugyanazon kórszobában, talán egy ugyanazon ágyban helyeztetett el, hanem ilynemű tapasztalatokat szerzünk, fájdalom, még mi is a legújabb időben, midőn pedig az isolatió a gyer- mek kórházakban szigorúan vitetik keresztül s így a házi fertőzés lehetősége látszólag ad minimum van reducálva. Sörensen czikke, mely 1887-ben jelent meg, ezen állításomat teljesen igazolja, különben iménti állításunk igazolására idézhetnők Hillier, Trélat, Biedinger, Henoch. valamint Owen ide vonatkozó nyilatkozatát is. Hogy ily infectiók eléggé gyakran észleltettek, leginkább mutatja a „sebészi scarlatina" elnevezés "(az angolok „surgical scarlatinája"), mely elnevezés épen nem a legújabb időben keletkezett; csak az elnevezéshez kötött fogalom változott lényegesen, az idők folyamán, mert míg régente a „sebeszi scarlatina" inkább önálló s a vörhenytől független megbetegedésnek vétetett, addig 1*
