Bókai János dr.: A garatmögötti tályogokról és a garatmögötti nyirkmirigylobról gyermekeknél - A Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat Könyvtára (Budapest, 1876)

Függelék

FÜGGELÉK.

A pesti gyermekkórházban észlelt esetek közül ez idő szerint csak azokat akarom kiválasztani, melyek némely tekintetben érdekesebbeknek látszanak és hozzájárulhatnak a tárgyalt kórállapot fölvilágositásálioz. Nagyobb számú észleletet készítettem ugyan elő, melyek azonban gyakori hasonlóságuk következtében a t. olvasót kifáraszthatnák, s ez oknál fogva azokat e helytt mellőzöm.

I. észlelet: Önszenvi garat mögötti tályog; áttörésre való hajlam; föl nyit ás ujj nyom ás által; gyógyulás.

J. Sándor, 10 hónapos csecsemő, 1873. Deczember 21-én (0152. napló-sz.) nyilvános rendelés alkalmával hozatott az intézetbe. Anyja, az alsóbb néposztályhoz tartozó nő, azt állitá, hogy gyermeke 14 nap óta roszul van, a csecsbimbót nehezen ragadja meg, szopás alkalmával gyakran szünetel, jelenleg azonban már 4 nap óta szopni épen nem képes és másnemű táplálékot is visszautasít. A megejtett szabatos vizsgálatnál feltűnő volt a nyaknak kissé feszes tartása, a gj’ermek orrhangja, és a tökéletesen akadályozott nyelés. A nyakon, a jobboldali alsó állkapocsszöglet táján csak mérsékelt duzzadást találtam, mely egyedül magában alig keltette volna a jelenlevő garatmögötti tályog gyanúját. A száj- és garatüreg megtekintésénél az íny vitorla és a mondolák feltűnő vörössége és duzzanata találtatott; tüszős fekélyek, roncsolékos csapadékok azon-