Bókai János dr.: A garatmögötti tályogokról és a garatmögötti nyirkmirigylobról gyermekeknél - A Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat Könyvtára (Budapest, 1876)

Jóslat

44

JÓSLAT.

halálosan végződött esetekhez számítnám. Ezen esetek száma 18-ra rúg.

A számoknak ezen kedvezőtlen arányát azon körülményből magyarázom meg, hogy Gautier másoknak egyes, szétszórt s gyakran súlyos szövődményeket mutató megfigyelési eseteit állította össze. Ha a gyermekgyógyintézetekben észlelés alá kerülő garatmögötti tályogok mind köz ültetnének, akkor a halálozási arány nézetem szerint sokkal kedvezőbbnek derülne ki, mint Gautier följegyzéseiben. Ezen nézetem mellett látszanak tanúskodni a bécsi Sz.-Anna-, továbbá a bécs-lipótvárosi, a prágai Ferencz-Józsefhez czimzett gyermekkórházak, valamint a lipcsei gyermek-gyógyintézet; mindenütt aránylag kedvező kimenetelű eseteket találok följegyezve. Ezen esetekre vonatkozó pontos kivonatot sajnálatomra mellőzném kell, mivel ezen intézetek évi jelentései e pillanatban csak hiányosan állnak rendelkezésemre.

A jóslatra vonatkozó ezen nézetemet Dr. Schmitz (Szent- Pétervárott) is osztja.

Hogy a jóslatot minden tekintetben helyesen fölállíthassuk, itt is szükséges a garatmögötti tályogok féleségeit megkülönböztetni. Általánosságban helyes azon fölvétel, hogy a garat- mögötti tályog, magára hagyatva vagy föl nem ismerve, többnyire halálos kimenetellel végződik. Önkéntes feltörések a ritkább tüneményekhez tartoznak; ily önkéntes feltörést 144 eset közt csak 19-szer volt alkalmam észlelni. Azonban még önkéntes feltörésnél is hirtelen megfuladás által bekövetkezhet a halál azon körülmény következtében, hogy a geny a légcsőbe ömlik.

A hevenyen föllépő garatmögötti tályog a gyermekre nézve vészteljesebb, a mennyiben a súlyos tünetek igen gyorsan nagy mérvben fokozódnak. A félheveny vagy idült fejlödésü tályogban is rejlik veszély, azonban a tünetek lassankinti s egymás utáni föllépése nem oly gyorsan idézi elő a veszélyt, és lehetségessé teszi a szülőknek az orvosi segély igénybevételét. Az