Bókai János dr.: A garatmögötti tályogokról és a garatmögötti nyirkmirigylobról gyermekeknél - A Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat Könyvtára (Budapest, 1876)

Bevezetés

M

időn 1857-ben az »Orvosi Hetilap« első évfolyamában és 1858-ban a »Jahrbuch für Kinderheilkunde« czimü folyóirat első kötetének negyedik füzetében első értekezésemet a garatmögötti tályogról közrebocsájtám, munkálatom alapjául csak 12 általam észlelt eset szolgált. Bár e szám nem volt nagy, mindazonáltal elegendő volt arra, hogy a garatmögötti tályogoknak szabatosabban körvonalozott kórképét lehessen vázolni. A gyermekgyógyászat irodalma akkor, — mint fennemlített értekezésem bevezetésében megjegyzém — még alig volt képes e tárgyra vonatkozó önálló észleleteket felmutatni, s így munkám kidolgozásához hasznavehető anyagot nem szolgáltathatott. Szerencsésebb voltam saját észleleteimben. Az esetek sokfélesége megengedé, hogy a garatmögötti tályogokat keletkezésük szerint osztályozhassam: önszenviekre, továbbá másodlagosokra, és pedig olyanokra, melyek nyaki tályogoknál előforduló genysiilyedésböl —, és olyanokra, melyek nyakcsigolyalobnál létrejött genysülyedésböl keletkeznek, végre pedig áttétiekre (Abs. retroph. metast.) vör- lienynél jelentkező roncsoló toroklobnál.

Szaktársaim közül sokan figyelmükre méltatták említett értekezésemet, s annak főbb pontjait fel is vették több gyermek- gyógyászati kézikönyv keretébe, valamint hivatkoztak is reá e tárgyba vágó közleményeikben.

Értekezésem első közlése óta jelent ugyan meg néhány, önálló észleleten alapuló közlemény a garatmögötti tályogról, mindezekben azonban alig található uj nézet, sem pedig olyan, mely észleleteimtöl lényegesen eltérne. Dr. ScHMiTZ-et (Szent-