Bókai Árpád dr.: Külön lenyomatok
A szivburok-lemezek összenövésének két érdekes esete. Nehány szó a szivcsúcs táj systolicus behúzódásáról s a paradoxus pulsusról
— 158 — összenövésére, mert hisz tényleg jelen volt mindkét bántalom. Hogy ez utóbbi két kórállapot körül a szívburuk-lemezek összenövése volt az elsődleges, az nem szenved kétséget. Minden tankönyvben olvashatjuk, hogy néha a két betegség, mint ok és következmény áll fenn egymás mellett. A kérdés most az, hogy miért nem volt helybeli tünete a szívburuk-lemezek összenövésének, hogy miért nem észleltük az úgyszólván pathognosticus jelt, a szívcsúcslökés helyének systolieus be- húzódását, mely a kórismét biztossá tehette volna? A systolieus behuzódás a csúcslökés helyén a szív akadályozott locomotiojának következménye. Systole alkalmával a szívbasis balra s lefelé mozog, míg a csúcs fel és mellfelé boltoséi ki, miközben a szív hosszátmérője jelentékenyen megrövidül. Ha ezen loeomotio zavarva van akként, hogy a szívbasis lefelé mozgása akadályozott, fellép a csúcslökés helyén a systolieus behúzódás. A szív hosszátmérőjének megrövidülése alkalmával ez esetben a csúcs kénytelen eltávozni, jobban mondva visszahúzódni a mellkasfaltól, s a légnyomás behorpasztja a bordaközt a csúcslökés rendes helyén. Ha a szív locomotiója csak csekély mérvben zavart, s a tüdőszélek a szív körűi mozgékonyak, úgy azoknak u. n. cardiopneumaticus mozgása hiúsítja meg a systolieus behuzódás létrejöttét; a tüdőszélek compensáló mozgása azonban elégtelen, ha a szív mozgása lefelé tökéletesen meg van akadályozva, mint pl. nagyfokú összenövéseknél; akkor sem működhetnek a tüdőszélek compensalólag, ha zsugorodottak, vagy pedig ha oda vannak nőve a mellkasfalhoz, vagy a pericardiumhoz. Leirt esetünkben a szív locomotiója nagy mértékben volt megakadályozva, mert a szív és szívburok egész terjedelmükben össze voltak nőve egymással; a cardiopneumaticus mozgás a tüdőszélek részéről teljesen lehetetlen volt a pleuralis és pleuropericardialis összenövések folytán, s még sem láttunk systolieus behuzódást a csúcstájon. A magyarázat egyszerű. A systolieus csúcsbehuzódás létrejöttéhez a szívlocomotiv akadályozottságán kívül a szívösszehúzódások erélye is szükséges, s épen ez utóbbi hiányzott betegünknél; hisz a bonczlelet- ben olvassuk, hogy a szív izomzata halovány, petyhüdt, szakadékony, s a górcső alatt az izomzat zsíros elfajulása állapítható meg. A szívösszehúzódások tehát erélytelenek voltak systole alkalmával, a szív hosszátmérője csak jelentéktelenűl rövidülhetett meg, s a szívcsúcs a
