Bókai Árpád dr.: Külön lenyomatok
Aliquor arsenici bromati (Clemens) hatása czukros húgyárnál
cylindricum probatorium inmissis affunde aquae desf. simpl. guttas 5, et calefac, ut liquor limpidus efficiatur, quem aquae dest. simpl. sicfficicnti quantilate dilue, ut liquor sit ponderis wo. Tum admisce Bromi o'2 (guttas 4), Sepone per diem unum, tum liquorem dispensa. Hogy a bromarsent diabetes ellen Clemensen kívül más valaki is használta volna, arról nincs tudomásom. Korányi tanár belgyógyászati koródáján nem sokkal a Clemens-féle közlemény megjelenése után megkezdettek a gyógyítási kísérletek, s ezek a Korányi tnr. úr által megállapított módszer szerint általam vitettek ki ; azoknak eredményeit pedig az alábbiakban közlendem. A szer némi hatékonyságára már a priori is lehetett következtetni, mert hisz magának az arsennek hatására vonatkozólag mind kísérleti gyógyszertani, mind kórodai észleletek találhatók elszórtan az irodalomban, melyek közül nem egy közlemény igen kedvező adatokat tartalmaz az arsent illetőleg. Az arsent magát legelőször Berndt tnr. Greifswald- ban alkalmazta diabetes mellitus ellen 1834-ben1),- de ered mén}?t nem volt képes elérni; sokkal szerencsésebb volt Owen Rees 1864-ben2), ki arsennel állítólag oly beteget gyógyított volt meg, kinél más szerek hatástalanok voltak. Trousseau és Pidoux, gyógyszertanuk g-ik kiadásában szintén dicsérik az arsent. Frcrichs figyelmeztetett legelőször arra, hogy az elzsírosodott májban glycogen nem található, s ebből kiindulva, azt találta, miszerint az arsennel mérgezett állatoknál, ha azoknak mája elzsírosodott, nem lehet czukorvizelést előidézni azáltal, hogy a 4-ik agygyomrocsnak fenekén a Bernard-féle pontot megszúrjuk. Saikowsky2) megerősítette Frerichs állításait nemcsak, hanem azokat jeles kísérletei segélyével még ki is bővítette. Ő ugyanis azt találta, hogy arsenkészítmé nyéknek több napon át adagolása után az állatok mája glycogen-mentessé lett, továbbá, hogy az arsennel mér- *) *) Hufeland’s Journal 1834. — 2) Lancet 1864. — 3) Centralblatt f. d. med. Wiss. 1865.
