Bock Ernő Károly: Az egészség négy könyve (Pest, 1865)
III. Könyv. A beteg test ápolása - A különböző életkorok
768 Csecsemö-kori betegségek. kenése. — A csecsbimbóknak (melyekben mind a két nemű újszülötteknél majd mindenkor tejes folyadék találtatik) duzzadását és meg kemény e d ésé t, de többnyire csak az egyiknek, sok esetben alkalmasint nyomás vagy meghűlés okozza, s meleg boroga- tókra igen hamar (5—14 nap alatt) elmúlik, ha csak genyedéssé nem fajul. — A paizsmirigy dagadása is (a golyva), mely a lélekzést nehezítheti, nehány hét alatt önként enyészik el. — Az újszülöttek orbáncza, melyben a bor beteg helye kissé feszülte nek és dagadtnak, fényesen veresnek és melegebbnek mutatkozik, mindaddig, míg a baj a felszínen marad, különös gyógykezelést nem kiván. — Az újszülött gyermek sorvadása, ha a gyermeknek a táplálkozást gátló vele született hibája nincsen, a legtöbb esetekben hibás táplálkozásból, alkalmatos tápszerek és tiszta levegő hiányából ered s többnyire a highas kísérője. — Görcsök újszülötteknél, különösen az itt elősorolt bajok többjének lefolyása alatt, nem ritkák; de azokat mivel őket lényegökben még nem ismerjük, nem lehet biztos szerekkel gyógyítani sem.— A nyelv o da r aga d ásá t, mely a szopásban gátolja a kisdedet, csak feloldásával, vagyis a szálagcsa elmetszésével lehet megszüntetni. Sebészeti segítséget kívánnak nem különben a természetes nyílásoknak a gyermeki testen néha előforduló vele született elzárkózásai, vagy pedig hasadékok (a felső ajkon, a szájpadon) is. II. Csecsemőkori betegségek (1. 447. 1.). Hogy életök első évében annyi gyermek meghal, ennek vádja épen úgy terheli a szüléket mint az orvosokat és pedig azért, mivel a szülék a halált okozó betegségeket nem ügyekeznek elkerülni, az orvosok pedig a szükséges óvatossági szabályokkal nem ismertetik meg a szüléket. Pedig e betegségek legtöbbjét oly könnyű a gyermek testétől távol tartani! — Ha az elhalt gyermekek holt testeit vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy a legtöbbnél a halál vagy a lélekzési szervek lobos bántalmából (rendesen tüdőgyuladásból), vagy gyomor hurutból (hányásos hasmenésből), vagy vérszegénységből (kivált az agyban) következett be. Aránylag csak
