Bock Ernő Károly: Az egészség négy könyve (Pest, 1865)

III. Könyv. A beteg test ápolása - Agy- és szellemkórok

752

A szédülés.

ideg-elhangoltságok alkalmával (anyaméh - szenvben s rásztkórban, melyeknél anyagi elváltozást megpillantanunk eddig nem sükerült).

A szédülés, (köralaku vagy inga-szerű) látszólagos mozgásban, a kültárgyak (különösen a földnek) vagy a betegnek magának is vélt inogtában áll, ki a mellett az egyensúly érzetét veszti, mely érzet az embernek különösen egyenes fennállhatására nézve múlhatatlanul szükséges. A szédülés a legkülönfélébb zavarok kórjele (különösen az agybelieknek); de úgy is jelenhetik meg mint még ismeretlen okból származott magánbaj, s e szerint valamely kórállapot megítélésére nincsen semmi értéke. A szédülés vagy egészen magától jelentkezik, vagy külső alkalom után (lehajláskor, felüléskor, jártunkban, gyors fordulásnál, lefekvéskor, szemet hunytunkban stb.) s mikor magasabb fokot ér, nem ritkán hozzá csatlakoznak: fülzúgás, elsötétülés szemünk előtt, rosszullét, hányás, lerogyás és ájulás.

Az ájulás az agytevékenység félbeszakadása, vagyis az öntudat, az érzékek, az érzés-képesség s az önkényes izom-munkásság ideiglenes szünetelése. Az ájulásnak több fokait észlelhetni, úgymint: az e 1 áj u lh at ás t, mikor az érzékek és erő-érzete elhagynak, szédülés fog el, szemünk előtt elsötétül minden, fülünk zúg, de öntudatunk és mozoghatásunk nem szűnt meg végképpen; az alélt- ságot, mikor öntudatunk elhomályosodik, érzékeink tevékenysége és mozoghatásunk el van lankadva, s a külső tagok egyszersmind elhül- nek; a mély el ájulást, teljes öntudatlansággal, mozdulhatlan- sággal, az érlüktetés megszűntével s alig érezhető lélekzéssel; s a tetszhalált (asphyxiát), az életmozgalmak látszólag teljes megszűntével s halálszerü tekintettel (1. alább).— Az ájulás (talán kiválólag az agyban hirtelen előálló vérhiánynak következése) oly sok és egymástól annyira különböző kórállapotoknak a kórjele, hogy sokszor egészen jelentéktelen és teljesen veszélynélküli esetnek lehet tekinteni, máskor meg (különösen az agy szerves hibái mellett) nagyon is veszélyes kórtünetnek kell venni. — Az elájultak ápolása mindenekelőtt a lélekzési és vérkerengési készüléknek minden gondolható akadálytól való felszabadításában áll; azután hideg vízzel való locsolásában , homloka- és halántékának eczettel való mosásában;