Bock Ernő Károly: Az egészség négy könyve (Pest, 1865)

I. Könyv. Az egészséges ember mivolta - Az elemek szövetkezései

Szervetlen vegyületek.

az éleny segítségével egymás után egyszerűbb, szervetlen anyagokká válnak, s oly állapotra jutnak, melyet megha- lásnak, holttestnek, rothadásnak neveznek, (1. alább). Szerves lényeknek azért nevezik e szövevényes alkatokat, mivel mindenik több vagy kevesebb szervekből, azaz oly részekből áll, melyek közöl mindeniknek külön és igen határozott teendője és e teendőjéhez mért alakja vagyon, mely által többi társaitól különbözik, de melyek azután mind együtt az egész lény fennmaradásához is összemüködnek. A szerves lény szerveinek közös működését és egymásra hatását, melyek által a szerves lény életnyilatkozatai eszközöltetnek, az idézi elő mint az okok oka, mit közönségesen léleknek nevezünk, s ezen értelemben minden szerves vagy is minden élő lénynek van lelke is. De az ilyen lélek azután nem valami láthatatlan lény, mely ki tudja honnan ered s adott időben a szerves testbe ki tudja mi módon költözik be s idő múltával azt ismét elhagyja. Sajnos, hogy köznyelven a különbség lélek és szellem közt nincs eléggé élesen megjelölve, mi által sok félreértés támad az emberek közt, a köz- és magán-jólét kárával.

A) Szervetlen vegyületek.

Az elemek szervetlen vegyületei többnyire a szerves lényeken kívül találtatnak, tehát a levegőben, vízben, a föld- és kőnemü alkatokban; befolynak azonban a szerves lények alakulásába is, s ennélfogva ezekre nézve nélkü- lözhetlenek. A szervetlen vegyületek közöl szerves lények alakulásához és létéhez legtöbbet járulnak a következők: a szabad levegő, a viz, a szénsav, a konyhasó, a vil- és szén-savas mész és a könnlegeg (e munkában ezentúl mindig ammóniák). Nézzük most ezeket sorban.

A szabad levegő földünket 10—15 mértföldnyi magasságig borítja, s úgy súlyánál mint részeinek parányiságánál fogva a föld kérgének legszűkebb résein is betolul,

13