Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
A központi idegrendszer betegségei
Epilepsia. 195 gyermekeknél fellépő görcsöket sem szabad epilepsiásoknak tekintenünk. Ezek neuropathiás gyermeknél lépnek fel, kiknek akaratát nem teljesítik, mire ordítani kezdenek, a földre dobják magukat, sírás közben visszatartják lélegzetüket és ilyenkor néha rángatódznak. Ugyanígy nem szabad pavor nocturnust vagy enuresist epilepsiás tünetnek tekinteni. Nagy nehézséggel jár a hysteriától való megkülönböztetés. A gyermekkori epilepsia némely tünete kétségtelenül felnőttek hyste- riájára emlékeztet. Azonban ez épen a gyermekkori epilepsia sajátossága. Ha gyermekeket olyan tünetekkel, melyeket részben hysteriá- nak, részben epilepsiának tarthatunk, éveken át tovább is megfigyelünk, úgy csaknem mindig az tűnik ki, hogy epilepsia áll fenn, nem hysteria. «Narcolepsia» néven leírt tüneteket is bizonyára jórészt epilepsiás természetüeknek kell tartanunk. Kezelése : Az epilepsiás roham kezelése sérülésektől való védésből és chloralklysmákból áll (05—1*0), magáé az epilepsiáé pedig brómkúrából. Vagy mixtura nervinát vagy brómnátriumot ÍOO : 150’0-re írunk fel. Később 10 g brómnátriumot vétetünk a szülőkkel kézi eladásban és felolvasztatjuk a gyógyszeres üvegben. Hároméves korig naponta 3 g-t adunk, a következő években pedig annyi g-t, ahány éves a gyermek, azonban a napi 6 g-ot nem lépjük túl. A gyermekeknek annyi brómot kell adni, hogy kifejezetten álmosak legyenek, sőt járásnál támolyogjanak. Hogyha ezt elértük, lecsök- kentjük a dosist annyira, hogy ezek a melléktünetek megszűnjenek. A legjobb a brómkezelést klinikán végrehajtani, aminek az az előnye, hogy gyakran már egyedül a környezetváltozás is hatással van a rohamokra, úgy hogy — kezelés nélkül — 8—14 napra megszűnnek. Ha x/4 éven át brómot adtunk, akkor sedobrolra térünk át (bróm leveskocka alakjában) és x/4 éven keresztül délben és este egy kockát teszünk a levesbe. A brómhatást egyidejű sószegény táplálással támogatjuk. Ha a brómkezelés eredménytelen, úgy luminállal tehetünk kísérletet : esténként 1-szer 0£10. nagyobb gyermekeknél 0'20—0 30 g-t Hosszú utóhatása miatt minden harmadik nap kihagyjuk a gyógyszert. Xifaltej befecskendezésétől, ha nem is a rohamok teljes megszűnését, de legalább is csökkenését tapasztaltuk. (Sächsisches Serumwerk Dresden.) Hátra van még az opium-brómJcúra : először ópiumot adunk emelkedő dosisokban, aztán abbahagyjuk és nagy dosis brómot adunk. Ezzel különböző eseteket kezeltünk sikeresen. Rp. Opii puri 02 Sacch. alb. 6*0 Div. in part. XX. 3-szor naponta 1 port. Ezen porok elhasználása után az opium adagját a receptben 0-4, majd 0*8, 12, 1*6 és 2'0-re emeljük. ................................. A gyermekek az ópiumot ezen lassú emelkedésnél kitünően tűrik, sem fáradtak nem lesznek, sem székrekedést nem kapnak. A görcsök száma eleinte nem csökken, sőt inkább emelkedik. Csak az opium 13*
