Birk, Walter dr.: A gyermekkor betegségei 2. A gyermekgyógyászat vezérfonala (Budapest, 1924)
Idősebb gyermekek exsud. diathesise
AZ' épen fennálló betegség prognosisánál jobban érdekel bennünket a későbbi életre vonatkozó prognosis. Hiszen magától értetődik, hogy bőrkiütéseitől sohasem szabadidő vagy állandóan súlyos asthmás rohamokban szenvedő gyermek szülei tudni akarják, hogy mi lesz gyermekükből később. Exsudativ diathesis tünetei rendszerint javulnak az évek folyamán. A pubertas idején legnagyobbrészt végleg eltűnnek. Csupán egyes maradványai : korábbi phlyktsenák utáni szaruhártyahomályok, chronikus fiüfolyás, adenoid typusú arc stb. maradnak vissza és emlékeztetnek még a későbbi években is a régi gyermekkori diathe- sisre. Legalább is ez a gyermekklinikusok tapasztalata. Meg kell említenünk, hogy a belgyógyászok (Strümpell, O. Müller) igen hajlanak arra, hogy a felnőttkor számos betegségét a gyermekkori exsudativ diathesissel hozzák vonatkozásba : asthma bronchiale, rohamokban fellépő rhinitis, eccema, urticaria, szénaláz, Quinke-féle cedema, az Ízületekben periodikusan fellépő exsudativ folyamatok, ú. n. intermittáló izületi duzzanat, colica mucosa («bélasthma»), migrain (mint enyhe exsudativ folyamat az agyban), a gyomor-bélcsatorna és a vérkeringés területén fellépő különböző vago- toniás és sympathicotoniás zavarok (ulcus rotundum, spasticus obstipatio, juvenilis arteriosclerosis és hasonlók) jönnek itt szóba. Kezelése : Exsudativ diathesis kezelésének először is a fennál ó kórállapotra, másodszor pedig a világra hozott hajlamra kell irányulni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden enyhe tünetet kezelni kell. Nem szabad «az exsudativ diathesis tüneteire való tekintettel megfeledkezni a gyermekről» (Czerny). Már az oly gyakran hozzátársuló neuropathiás hajlamra való tekintettel sem ajánlatos mindenféle hosszú ideig tartó és talán fölösleges kezeléssel a gyermekben megerősíteni azt a tudatot, hogy beteg és orvosi kezelésre szorul Ami a chronikus bőrkiütéseket illeti, legjobb ezeket 1—5°/0-os kátrányzinkpasztával kezelni, amitől a kemény bőr lassanként megpuhul és elhalványodik, a viszketés pedig megszűnik. A térdhajlat és kézizület durva intertrigója véglegesen csak röntgenkezelésre gyógyul. A test többi részén igen jól támogatja a kenőcsös kezelés hatását a quarcfény. Prurigónál és strophulusnál kutatnunk kell azután, hogy nem-e okozzák bizonyos ételek a kiütés felléptét. Ilyen ételek elsősorban tojás, hal és friss gyümölcs. A káros hatású étel élvezését aztán meg kell tiltanunk. Ha a kiváltó okot nem tudjuk kideríteni, megkísérelhetjük chronikus prurigónál a viszketést quarcfénybesugár- zásokkal enyhíteni, egyébként azonban kénytelenek vagyunk a táplálási kezelésre szorítkozni. Olyan exsudativ gyermekek kiütései, kik egyszersmind tubercu- losisban is szenvednek, legjobban higanykenőccsel (fehér prsecipitat- kenőcs vagy sárga szemkenőcs) befolyásolhatók. Olcsóbb eljárás az, ha a gyermeket ágyba fektetjük, kezeiket megkötjük es napokon át nedves, bórvizes vagy burowos borogatást teszünk arcukra. Ez alatt a borkők leáznak, a pír és duzzadtság elmúlik és a sebes helyek meggyógyulnak. , Q , Fürdőkúrák chronikus bőrkiütéseknél nem hasznainak, ooi- fürdők még rosszabbodást is okozhatnak. Egyedül (tengerparti) napAz exsudativ diathesis összefüggése más betegségekkel. 167
