Berend Miklós dr.: A csecsemőbetegségek orvoslása (Budapest, 1907)
II. Fejezet. Az újszülöttek megbetegedései
86 kas oldalfalaihoz szorítjuk ezután a karokat (passiv kilégzés). A karok felváltott emelése és sülyesztésében áll az élesztési eljárás ezen része, míg egy segéd egy ércsipő (pince segélyével megfogva a nyelvet, ugyanazon rhytmus szerint azt kihúzza és elereszti. Kulcs- vagy felkarcsont törésnél a Schultze-féle lóbálás ugyancsak nem ajánlatos, ilyenkor a nyelv előbb leírt előhúzásával a mellkas oldalainak egy ütemre történő összenyomása ajánlható. (Prochovnik). Ha pontos kezelés dacára az újszülött nem éleszt- liető fel teljesen, vagy ha rendes szülés és rendes kezdeti | szerzett asphyxia. | légzések dacára utólag esik asphyxiába, úgy veleszületett bajok gyanúját lehet felállítani; a tüdők hiányos fejlődése, fehér tüdőlob, mellhártyaizzadmány, hiány a rekeszizmon, a légcső összenyomása, lues, sepsis, encephalitis, vérzések az agy felülete vagy szövetébe jöhetnek itt tekintetbe, sőt hasonló képet adhat az első napokban fejlett Búhl-féle kór is. Koraszülöttek, egész gyenge gyermeknél minden kimutatható ok nélkül is megtörténik, hogy ha a szülés után teljesen életvidám benyomást tettek is, túlságosan aluszékonyak, felületesen légzenek, igen gyengén szopnak, nem fejlődnek, kutacsuk beesik, szívhangjaik gyengék, a nagy edények hangjai alig hallhatók, a tüdők felett mérsékelt hurut jelenségei mutathatók ki, de időnkint szederjesség lép fel az ajkakon, felületesen lélegzenek s észrevétlenül, mintegy fokozatosan kialusznak; az utolsó órákban tetemes lehűlést észlelhetünk ilyen gyermeknél, néha terminális görcsrohamokat is. Látunk olyan eseteket is, amelyeknél napokig van eleinte jó közérzet, a gyermek jól szopik, hízik s egyszerre minden látható ok nélkül lépnek fel asphyxiás állapotok, görcsrohamokkal vagy azok nélkül. Sokszoros tapasztalatom, hogy ily gyermekeknél mindig jelen van, még a jó közérzet idejében is, az a tünetcsoport, amelyet | Embryocardia. | én embryocardiának nevezek; hallgatócsővel vagy phonendoscoppal hallgatva a szívet, feltűnik, hogy 1. a nagy edények hangi ai igen gyengék, 2. a szívcsúcson is gyengék, míg a gyomorgödörben egyedül erősek a szív
