Berend Miklós dr.: A csecsemőbetegségek orvoslása (Budapest, 1907)
II. Fejezet. Az újszülöttek megbetegedései
II. FEJEZET. Az újszülöttek megbetegedései. Az újszülött tetszhalála, a tüdők légtelensége. (Asphyxia neonator. Atelectasis púimon.) Az első légvételt kiváltja a nyúltvelő lég- | Lényege, okai. [ zési központjának ingerlése erősen szénsavas vérrel. Ha a lepényi keringés idő előtt megakad, megindul a légzés, de az újszülött nem kap levegőt s a megfulás veszélye fenyegeti — ez az asphyxia. (Korai lepényleválás, a köldökzsinór összenyomása, a kitolási idő alatt képezhetik ennek okát, lásd szülészeti részben.) _________ A szülész feladata felismerni még méhen | Prophylaxis. | belül a fenyegető szénsavmérgezést s lehető gyorsan befejezni a szülést. ______ A z újszülött szederjeskék, az izomzat tónusa, | Tünetek. | garat- és talpreflex megtartott, szívműködés lassú és erős, időnkint nagy szörtyögő zörejek lépnek föl a tüdőkön (eredménytelen légzési kísérlet) az elsőfokú asphyxiánál, míg a súlyosabb algid vagy másodfokú asphyxia esetén a bőr halvány, csak az ajkak szederjesek, légzési mozgások majdnem hiányoznak, reflexek nincsenek. _________ Ha sonló tünetekkel jár az agynyomás mint | Agynyomás. j az elsőfokú asphyxia, sőt akárhányszor van szövődve a kettő: ilyenkor rendesen szűk medence, hosszú kitolási idő szerepelnek, az újszülött koponyacsontjai összetoltak, kutacsa kicsi, garat- és talpreflex hiányzanak, ismételt hányás áll be az első életnapon, az újszülött igen aluszé* 6*
