Berend Miklós dr.: A csecsemőbetegségek orvoslása (Budapest, 1907)

I. Fejezet - A szoptatásról

lást is éhezésnek fogják föl. A megkülönböztetés a következőkön alapszik: meg kell néznünk az anya vagy dajka emlőjét s meggyőződnünk, könnyen s elég mennyiségben jön-e a tej. A csecsemő megtekintésénél látjuk, hogy az éhező gyermek hasa nem puffadt, hanem egy kissé még be is húzódott; a gyerek hajlandó székrekedésre, esetleg van 1—2 széke ugyan naponta, de azok sötétzöldek, kis mennyiségüek, alig 1—2 ujjnyi vizes udvarral vannak körülvéve, a pelenkába behuzódottak, nagyrészt bélváladékból állanak, beszáradva a pelenkán sötétzöld, behúzódott, majdnem fénylő foltokat hagynak. Az első életnapokban igen fontos jelét képezi a tejkiválasztás megindulásának a székletek megfigyelése. Gyorsan meginduló, bő tej kiválasztásnál már a 2—3-ik napon ügynevezett átmeneti székletek jelentkeznek: a szurok kiürült s a székletben tejrészletek is vannak; hiányos kiválasztás esetén még a 4—5-ik nap is magzatszurokhoz hasonló, részben abból is álló székletek ürülnek, nagy, barnára festett nyálkatartalommal; ily esetben kétségtelen a hiányos tej kiválasztás. A nedves pelenkák száma csökkent, alig 6—8-at nedvesít be a csecsemő naponta. Míg az egészséges csecsemő nedves pelenkáján nagy, legalább a lepedőcske felét elborító vizes folt van, sőt sokszor csurog róla a víz, addig az éhező csecsemő pelenkáján alig van tenyérnyi vizes folt. Kétes esetekben a mérleg mutatja meg, hogy a csecsemő csakugyan keveset szopott, s ha ily, kismennyiségü szopás után is üres az emlő, úgy a liypogalactiában s a gyermek éhezésében nem lehet kételkednünk. Ha nincs mérleg, úgy számoljuk meg, hányszor kortyant egy-egy szopásnál a csecsemő, ebből is megítélhetjük a tápfölvételt. Dys- pepsiás enteralgia rögtön megszűnik legtöbbször bélmosásra, az éhező csecsemő pedig csak annál nyugtalanabb lesz az én tapasztalatom szerint. Megjegyzem még, hogy az éhező csecsemő ajkai akárhányszor ki vannak repedezve, nyelve pedig még közvetlenül a szopás után is meglehetősen száraz. Hogy egy, esetleg gyengébb, csecsemő egy bizonyos emlőt nem képes elég jól kiszívni (úgy-