Berend Miklós dr. - Preisich Kornél dr.: A gyermekgyógyászat compendiuma (Budapest, 1909)
Általános rész - III. A gyermek vizsgálata
■48 Gyermek vizsgálata. veleszületett adhaesio cellul. priiputii vagy vulvae és phimosis okozhat nehéz vizelést. Idősebb gyermekeknél lobos bántalmak mint balanitis, balanoposthitis, urethritis, vulvitis, vulvo-vaginítis, cystitis vagy húgycső és hólyagkő gyakori okai a fájdalmas ischuriának. Tekintettel kell továbbá lenni esetleges hashártyalobra vagy dysenteriára, melyek mellett néha szintén fájdalmas vizelést lehet észlelni. Az újszülött az első napon nem mindig űrit vizeletet; ha a vizelés a 3-ik napon is elmaradt, kóros jelentőségű. Anuriát látunk külömben nagy vízveszteséget szenvedett betegeknél (cholera infantum) vagy heveny veselobnak igen súlyos tüneteként. Vizelet retentio. fájdalmas vizelésnek lehet következménye, de többször hólyaghüdésben található az oka (compressiós myelitis, meningitis bas. hüdéses szaka), vagy a hólyagzáró izom görcsös összehúzódása által van feltételezve- (meghűlés, meningitésnél, typhusnál), mechanicus akadálya lehet a vizelet ürülésének, ha kő ékelődött a húgycsőbe. Ennek ellenkezőjénél, ha állandó vizelet csurgásról, vagy a vizelet önkénytelen ürüléséről tétetik panasz (incontinentia urinae), akkor ennek okát záró izom hiidésben (myelitis, meningitis, typhus, epilepsia stb.) vagy a sajátos gyermekbetegséget képező enuresis noctur- nában kell keresni. Végre gyakori vizelés okának kiderítése képezheti feladatunkat, leggyakrabban hólyaghurut idéz elő gyakori vizelést, de lehet az is, hogy polyuria (diabetes mellitus és insipidus( okozza. Beteg gyermek vizeletének vegyi és ha ezután szükségét látjuk, a górcsői vizsgálatát, soha sem szabad elmulasztani, mert csak igy nyerhetünk a húgyszervek bizonyos betegségeiről tiszta képet; vizsgálni kell a fajsulyt, a mennyiséget, hogy ali-e vagy savi kémhatásig van-e benne fehérje, czukor, esetleg aceton, pepton, indican, cárból, vagy hämoglobin stb., nem ad-e diazo reactióu Üledékében vegyileg illetve górcsőileg sókat, szövet alakelemeket, genvt és vért kereshetünk. Ha frissen ürült vizelet alkalicus kémhatásu, úgy a hólyag hurutos bántalmára kell gondolni (gyakori vizelési inger), mely azonban másodlagos kóros állapot lehet (kő, pyelitis urethritis stb.). Magas fajsúlylyal concentrált lázas vizelet, heveny és idült parenchymás nephritisnek vizelete, melliturias vizelet bir. Ha alacsony fajsúlyt találunk, úgy interstitialis veselobra, vagy diabetes insipidusra kell gondolnunk. Magas fajsúly mellett a vizelet napi mennyisége rendesen kisebb,, alacsony fajsuly mellett pedig nagyobb. Ha frissen ürült vizeletben hugysavas üledéket találunk, akkor ez újszülötteknél physiologicusnak tekinthető, de később hugysavas diathesisre utal, mely fájdalmas, sőt véres vizelést magyarázhat és kőképződésre adhat alkalmat. Álló vizeletben képződő hugysavas üledék éppen úgy mint a phosphorsavas üledék különös jelentőséggel: nem bir.
