Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)

XVII. Lister érdemének méltatása

91

XVII. Lister érdemének méltatása.

Ha valaki Lister érdemeit sebkezelési módszerének maradandósága szerint akarná megítélni, igen hamis nyomon járna. A módszerből alig maradt valami: sok, amit ö lényegesnek tartott, alárendelt jelentőségűnek bizonyult, a sebkezelés súlypontja egészen más tényezőkre helyeztetett, de ez érdemeit nem csökkentette. Egy jelentőségteljes eszme megvalósítása az ö érdeme, mely óriási lendületet adott a sebészetnek s uj irányt haladásának, t. i. annak kimutatása, hogy a genyedés és a sebek járulékos megbetegedései, u. m. kórházi üszők, or- báncz, pyaemia s septicaemia fertőzés következményei s ennélfogva arra való módszerek alkalmazásával elkerülhetők.

A mai kor gyermeke az antisepsis előtti idők sebészeti viszonyait csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudja megérteni. A legnagyobb s legveszedelmesebb műtét a végtag- csonkitás volt; hasműtét majdnem biztos halál. Dieffenbach (1794—1847) a berlini egyetemen a sebészet tanára, valóban hírneves s érdemdús sebész azt Írja, hogy mindenkit, ki hasmetszést csinál, a büntető bíróságnak adna át, mint gyilkost. (Idézi Dönitz Infection ez. czikke 37 old. a Klemperer-féle Klinik des 19-ten Jahrhundert-ben). Műtétek, sérülések után a lázat rendes szövődménynek tartották. így pl. a Pitha Billroth-féle »Handbuch der alig. u. spec. Chirurgie» I. k. I. rész (1865-ki kiadása) 599 oldalán Weber a láz leírásánál igy ir: »a láz tüneteit a közönséges sebláz lefolyásán fogom bemutatni. Ha a test jelentékenyebben megsérül, rendszerint collapsus áll be, kivált ha vérzés volt. Előbb vagy utóbb, legtöbbnyire az első 24 óra lefolyása után ellenkező zavar keletkezik: sebláz.«

A sebek szövődményei, orbáncz, kórházi üszők, pyaemia, septicaemia állandóan pusztítottak a sebesültek és operáltak közt. Pyaemia, sepsis, orbáncz elvétve ma is előfordulnak