Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)

IX. Semmelweis és kortársai

53

ellenére is látunk néha fertőzést; akkor minden fertőző dologgal nyugodtan foglalkoztak s a chlórmosásban bíztak, hogy az minden fertőző anyagot elpusztít. Ez a módszer természet szerint sokszor nem vált be; igy azután az is megtörtént, hogy chlórmosások alkalmazása mellett nagyobb volt a halálozás, mint mikor elhagyták (Braun Carl Lehrbuch der Geburtshülfe 1857. évről 922. oldal a) alatt.)

Semmelweis tana kétségtelenül terjedt, akadtak pártolói, de csak lassan és nehezen. Talán annak a körülménynek is volt ebben sok más mellett valamelyes része, hogy a fertőzés tanának elfogadása esetében nagyon nőtt az orvos felelőssége, mig ha megmaradnak a miasma, a conta- gium, a járvány mellett, mintegy magasabb hatalmakkal állanak szemben. Semmelweis egyik leglelkesebb hive, ki mint a legelsők egyike fogadta el tanait, Michaelis kiéli tanár, halálával igazolta ezen feltevés jogosultságát. () maga írja egy levelében (idézve Semmelweis munkájában 287. old.), mely 1848. márcz. 18-án kelt, hogy »múlt nyár óta, amikor egy unokanővérem gyermekágyi láz folytán meghalt, kit a szülés után megvizsgáltam, miután gyermekágyi láz folytán meghaltakat bonczoltam, meg vagyok győződve, hogy ez a betegség átvihető.«

Későbbi tapasztalatai mindjobban megerősítették abban a hitben, hogy ő okozta ezen rokona halálát, ez buskomorrá tette s a hamburgi vonat elé vetette magát, mely szétmorzsolta. Mikor Semmelweis ezt az esetet elmondja, hozzáteszi (288. old.) : »Azért mondtam itt el Michaelis szerencsétlen végét, hogy emléket állítsak lelkiismeretességének. Sajnos, alkalmunk lesz az olvasónak olyan szülészeket bemutatni, kiknek abból a lelkiismeretességből kívánnánk valamit, mely fölöslegképen volt Michaelisben.« Hogy az antisepsis növeli a felelősséget, azt később is sokat hangsúlyozták, mint ki fogjuk mutatni.

Semmelweisnak szemére vetették, hogy tana érdekében nem buzgólkodott kellőleg s nagy munkája csak későn, 14 évvel első fellépése után jelent meg (Hegar és Bruck emlék-