Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)
XXII. Összefoglalás
115 közé jutnak. De melyek ezen körülmények? Elegendő-e a sebre jutniok, nem kell-e valami más is, nevezetesen talán a sebbe való bedörzsölés ? Valószínű, hogy igen. A tapasztalás azt látszik igazolni, hogy a fertőzés legerősebb terjesztői a kéz és a műszerek s hogy a levegő jelentősége csak alárendelt. Ezt a kérdést felderíteni a jövő feladata. A tény, hogy a siker annál bizonyosabb, mennél kevesebbet bolygatjuk a sebet műtét közben, nagyon ezen felfogás mellett szól. XXSE Összefoglalás. »Nur im Werden ist der Zusammenhang der Dinge erkennbar« mondja Du Bois-Reymond egy előadásában; ez a mondás lebegett szemeim előtt, mikor munkámat megírtam. Az antisepticus eljárásmódok fejlődését iparkodtam vázolni s ezen történeti alapon szabatosan meghatározni, meddig jutottunk, mit tartunk ma kifogástalan antisepticus eljárásnak ? Az orvosi gyakorlat igényeire iparkodtam tekintette? lenni s arra törekedtem, hogy az adatok túlságos össze- halmozásával és részletezésével el ne tereljem az érdeklődést a főtárgyról: mi az antisepsis lényege s mit várhatunk tőle? Az antisepsis története 55 év az orvostudomány történetéből. 1847-ben teremtette meg Semmelweis a szülészeti antisepsist s bár azóta az orvosi gondolkodás teljesen átalakult; majdnem két nemzedék legjobbjai vállvetve dolgoztak a tan fejlesztésén : be kell vallanunk, hogy a fertőzés lényegére vonatkozó felfogás tekintetében nem vagyunk sokkal előbb mint ő volt. Ő azt tartotta, bogy a fertőzést rothadó szervi anyag okozza; mi azt tartjuk, hogy a fertőzést alacsony élő szervezetek (coccusok, bacteriumok) vagy ezek termékei 8*
