Berczeller Imre dr.: A szülészeti és sebészeti antisepsis története (Budapest, 1905)

XIX. Az antisepsis átalakulása

101

asztalra, de Zürichben néhány évvel előbb a boncztereinból, melyben órákon át hullákkal foglalatoskodott, nyugodtan a klinikára ment operálni.

Amint az egyéni felfogás, úgy változott természet szerint a közfelfogás is. Nem az volt a lényeges, hogy ki milyen antisepticumot, milyen kötési alkalmaz, hanem a legtágabb értelemben vett sebészi tisztaság fogalmának kialakulása képezte az üdvös haladást.

XIX. Az antisepsis átalakulása.

Lister módszerével jobb eredményeket lehetett elérni, mint addig elértek, de alkalmazása sok veszélylyel is járt, nevezetesen carbolmérgezéseket idéztek vele elő és sok esetben a gyógyulás sem felelt meg a várakozásoknak (1. Billroth példáit.) Azért módositotta már Lister maga is folytonosan módszerét s még jobban kővetői.

Általában az jellemzi ezt az időszakot, hogy az anti- septicumokban vakon hittek s szentségtörés lett volna nem alkalmazni valamelyiket. Ez alól senki ki nem vonhatta magát. Nálunk pl. azt hiszik, hogy Kovács József tanár már kezdettől ellenezte a Lister-féle eljárást s már akkor kezdetén hirdette volna, hogy a »sebészi tisztaság« a sebkezelés lényege. Ez nem egészen áll. O is kisérletezett antiseplicu- mokkal s a Lister-féle eljárással, mint az Antal Géza és Réczey Imre 1877-ben megjelent »Kovács József tanár sebészi koródája a budapesti kir. magy. egyetemen 1871—72, 1872—73. és 1873—74. tanévben« czimü munkájából látható. Ennek 4-ik oldalán elmondják, hogy »a további kezelésnél a sebfelületek tisztitása langyos vizzel, fertöztelenilése 05°/o os carbolvizzeli lefecskendezéssel történik; oly esetekben, hol a felület nagyon üszkös, lassan tisztul s a bomlási termények nagyon szagosak, chlórmeszes vizet használunk. Kötszerül rendesen carbololajba (2°/o-os carbolsavas tábla-