Belky János dr.: Törvényszéki orvostan - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 72. (Budapest, 1895)
Felosztás
25 főfigyelmünket annak szerkesztésénél arra kell irányítanunk, fiogy a belső természetes összefüggést a lelet adatai és a véleményben foglalt következtetések között minél világosabban föltüntessük. Következtetéseink levonásánál általánosan elfogadott orvostani tételekre és tapasztalatokra hivatkozzunk, tartózkodva a mennyire lehetséges tudományos föltevések és elméletektől, kerülve a ter- jengősséget, szem előtt tartva a lényeget, és ügyelve a tisztán orvosi álláspont megőrzésére. Határozottság tekintetében a vélemény a concret eset tényállásának orvosi részére nézve vagy biztos, vagy csak valószínűséggel bíró következtetéseket, vagy végre olyanokat foglal magában, melyek a lehetőség megállapításán túl nem terjednek. E szerint szorgosan különbséget kell tennünk a között, a mi orvosi és természettudományi alapon biztossággal állítható, és a között, a mi csak kisebb-nagyobb valószínűséggel bir, vagy csak lehetséges. Különösen az orvosszakértői gyakorlat kezdetén álló orvosok részéröl gyakran tapasztalható az a tévedés, hogy orvosi reputa- tiójuk minden esetben határozott vélemény nyilvánítását követeli, nem gondolva meg, hogy kétes esetekben az orvosoknak épen ellenkező a kötelessége, t. i. annak a kijelentése, hogy a concret eset egyes részleteire vagy egészére nézve határozott véleményt nem adhatnak. Később tapasztalatai alapján az orvos véleményében körültekintőbbé és tartózkodóbbá lesz, a nélkül, hogy a minden elképzelhető lehetőségre való tekintet okozta túlságos aggályoskodás hibájába esnék. Megtörténhetik, hogy a vizsgálat alkalmával észleltekre nézve a két szakértő nézete egymástól eltér, továbbá, hogy a véleményben levont következtetéseik nem egybehangzók. Az előbbi esetben a szakértők a vizsgálóbíró által újból kihallga- tandók, s ha ez által a kétségek meg nem szűnnek, a szemle a bíró belátása szerint ugyanazon vagy más szakértők által ismét- lendő. (Osztrák bűnt. perrendtartás 85. §. »Szabályzat« 62. §.) Ugyanez áll azon esetekre is, a melyekben a vizsgálóbíró, a kir. ügyész vagy a törvényszék azt találja, hogy a szakértők véleménye homályos, tökéletlen, határozatlan, hogy az önmagával vagy a kitudott ténykörülményekkel ellenmondásban van, vagy hogy az előadott előzményekből levont következtetések helytelenek. Ha pedig a szakértők a véleményre nézve vannak elterő nezeten, •akkor a vizsgálóbíró őket a körülményekhez képest vagy újra
