Belky János dr.: Törvényszéki orvostan - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 72. (Budapest, 1895)

Felosztás

14

.gyógyító gyakorlat terén áldásos működést fejt ki, fölhívatván, hogy adott esetben mint bírósági szakértő működjék, érzi magában az ehhez szükséges gyakorlat és jártasság hiányát, ebből nem is csinál titkot és lehető tévedéseire való hivatkozással gyakran maga kéri, hogy a szakértői functio teljesítése alól fölmentessék. Ilyen esetben a szakértői működés kényszerének alkalmazása egyértelmű volna a vizsgálat czéljának direct veszélyeztetésével és egyáltalán nem volna menthető a tanúzási kötelezettség állítólagos analógiájára való hivatkozással, mert míg a bűnügy részleteire nézve fontos tanúk mások által nem pótolhatók, addig a fölhívott szakértők, in specie az orvosi szakértők helyett mások működése igénybe vehető. Az orvosnak saját tudománya saját reális tulajdonát képezi, mely fölött az állam föltétlenül mindaddig nem rendelkezhetik, a míg czólját más eszközökkel is elérheti, — ilyen eszköz az állandó orvosi szakértők elegendő számban alkalmazása.

A mi a szakértők számát illeti, a vizsgálathoz rendszerint kettő hívandó meg, kivéve ha a késedelem veszélylyel jár, vagy ha az eset csekélyebb fontosságú, a midőn egy szakértő meghívása is elegendő. (Osztrák bűnt. perrendt. 78. §.) Ezzel szemben a »Szabályzat« 55. §-a elrendeli, hogy a bíró, a tárgy minőségéhez •és fontosságához képest, egy vagy több szakértőt köteles alkalmazni : a holtak bonczolására nézve pedig, hogy rendszerint két orvos, mérgezés gyanúja esetében pedig eg}’ orvos és egy vagy több vegyész, alkalmazandó.

Kétségtelen, hogy annak az intézkedésnek a czélját, mely szerint fontosabb esetekben két orvos hívandó a vizsgálathoz, a vizsgálat eredményének a kölcsönös ellenőrzés föltételezte nagyobb megbízhatósága képezi, — ez a czél azonban a gyakorlatban az esetek nagy részében csak látszólag van elérve. Az osztrák büntető perrendtartás 88. §-a szerint a meghívott orvosok egyike seborvos is lehet, továbbá az 1874. évi 7626. sz. igazságügyi miniszteri rendelet különbséget tesz a szakértői díjszabás tárgyában egyfelől a bonczolás végezése — mint nyilvánvalóan szerinte alsóbb rendű és seborvos által is végezhető ténykedés — és másfelől a bonczolás vezetése, ellenőrzése, a lelet- és véleményszerkesztés között. Az »Utasítás« pedig 17. §-ában arra az esetre, ha a vizsgálat egy orvos és egy sebész által teljesíttetik, elrendeli, hogy az orvos kötelessége a leletet jegyzőkönyvbe mondani, a