Belky János dr.: Törvényszéki orvostan - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 72. (Budapest, 1895)
I. Fejezet. A nemi élet törvényes vonatkozásai - II. A nemi ösztön törvénybe ütköző kielégítése
96 Természetelleni fajtalanság. Természetelleni fajtalanságot képez büntetőtörvényünk szerint a fajtalanság: 1. férfiak között (sodornia ratione sexus); 2. állattal, akár férfi, akár nő részéröl (bestialitas, sodomia rat. generis). Ebből következik, hogy a nő és nö közötti fajtalanság (tribadia, lesbiai szerelem) büntetőjogi szempontból nem tekinthető természetelleni fajtalanságnak, mert ez utóbbi nem általában véve a liasonnemü egyének, hanem csak a férfiak között elkövetett fajtalanságra vonatkozik.*) Büntetőtörvényünk a nők között űzött fajtalanságot a természet elleni fajtalanságnál nem említi, minek okát nem annyira a fajtalanság ezen nemének ritkaságában (Illés, i. m. II. köt. 1. fűz. 210. 1.), hanem inkább abban kereshetjük és méltányolhatjuk, hogy a felnőtt nöszemélyek által egymás között űzött fajtalanság bűnössége alapját, vagyis az erkölcsi érzület durva megsértését, a természet rendjének észellenes mellőzését, az emberi méltóság lealacsonyítását, az ember szellemi és physikai egészségének aláásását (Pauler, Büntető Jog 396. §.) tekintve, távolról sem bir azzal a morális és büntetőjogi jelentőséggel, mint a férfiak között űzött fajtalanság. Ellenben ez a jelentőség ez utóbbiénak magaslatára emelkedik, ha a fajtalanság tárgya gyermek, vagy magával tehetetlen nöszemély, a kik ennélfogva nemcsak egyénileg, hanem a közerkölcsiség szempontjából is, a büntetőtörvény oltalmában rószesítendök volnának. Ad 1. A férfiak közötti fajtalanság tárgyát, a mint a görögből eredő elnevezése (paederastia, παιδος εραστής, pueri amator, gyermekszerelem) bizonyítja, az ó-korban gyermekek képezték; a görögöktől eltanulták a rómaiak, és Róma bukása után sem szűnt meg, hanem fentartotta magát egész napjainkig, különösen a nagy városokban ijesztő mértékben el van terjedve és legveszélyesebb alakjában mint valóságos prostitutio lép előtérbe. Nem húzódik meg távolabb eső, kevésbbé élénk városrészekben, vannak *) Régi hazai törvényeink a természet elleni fajtalanság büntetését nem állapították meg; a gyakorlat alapján az állattal űzött fajtalanság úgy a bűnös, mint az áldozatra nézve tűzhalállal, a hasonnemű egyének között végrehajtva pallossal és a holttest megégetésével, a külön nemű egyének között elkövetett fajtalanság pedig fejvesztéssel büntettetett. (Pauler, Büntető Jogt. 397. §.)