Baronyay József: Köznépi orvostudományrol (Pest, 1834)

Bévezetés

4

den ember orvos lévén tehát, az, orvostudomány, mellynek létezni szükségesképpen kellett, merő köznépi, elveden, gyógyítási ismeretekből állott 9). Illy alakjában ment az által a' köznép kezéből a’ papokéba, kik a’ néptől hozzájok jutott legegyszerűbb orvosi ismereteket is, a’ babona ’s titok sűrű fátyoléval vonták be. Az Eskuláp templomának papjai, a’ nyavalyákat istenek haragjának tulajdonitó 1 °) népet, sokféle szertartások között (előbb a’ beteg minden étel-italtól keményen eltiltatván, kosokat ’s juhokat tartozék áldozni, s ezeknek bőreikbe burkózva kifeküdni a’ templomban , istenek segítségéért könyörögvén; ekkor a’ pap eskulápi köntösben, leány sereg kísérete mellett járúla hozzá, szolgáltatván nekie a’ szükségeseket) 1 *) gyógyitgatták nyavalyáikból, ’s az ekképen fölgyógyúltak, értéki kőrülményikhöz képest, az eskulápi gyógy-feleleteket kőoszlopokba vésették, vagy fatáblákra íratták ’s hála gyanánt a’ templomba helyezték, mint hasonló esetben máskor használandó tapasztalatokat 1 2). Az egyiptombelieknél ezen szokás inég erősebb lábra kapott, úgy hogy minden fölépült beteg ren9) Plinius Histor. nat. L. XXIX. c. 5. 9 lo) Celsus

praefat. **) Pausanias in Atticis c. XXXIV. p. 84. H* Meibomius Dissert, de incubatione in fanis Deorum medicinae causa olim facta. Vi rg i 1 i us aeneid. L. VII. 1 *) TibullusLib. I. Eieg. 3. „Nunc Dea, nunc succurre mihi, nam posse mederi, Picta docet templis , multa tabella tuis/“