Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Molnár Jenő: Fogorvosok kiképzése Európában
Dr. Molnár Jenő nulmányaik végén és ezt államvizsgának (Staatsprüfung) nevezik. A vizsgáztatók az orvosi fakultások rendes tanárai. A vizsgák anyaga: 1. az előkészítő vizsgáé: anatómia, fiziológia, fizika, chemia és fogorvosi protetika. 2. az államvizsgáé: kórbonctan, általános kórtan, a száj és fogak betegségei, konzerváló fogászat, fogorvosi protetika, köz- egészségtan és egyes fakultásokon bőrgyógyászat és nemi betegségek is. Minden félév végén a hallgatók egy igazolványt (Schein) kapnak, amellyel az előírt gyakorlati anyag elvégzését tanúsítják, enélkül vizsgára sem jelentkezhetnek és ennek hiányában meg kell ismételuiök a hiányzó félévet. A hallgatók időbeosztása úgy van szabályozva, hogy az elméleti és gyakorlati stúdiumok egyenlően vannak félévenként elosztva. A hallgatók, akik minden orvosi ismeret nélkül kerülnek az egyetemre, a rendelkezésükre álló hét szemeszter alatt az előírt nagy anyagot nem igen tudják elvégezni és így csak a legritkább esetben kezdenek önálló gyakorlatot folytatni tanulmányaik elvégzésével. Rendszerint kezdetben nagyobb gyakorlattal rendelkező fogorvosok mellé, mint magánasszisztensek mennek alkalmazásba, ahol a gyakorlat számára, szükséges ismereteket elsajátítják. Németországban szokásos (főként a há ború óta) a fakultások helyének gyakori változtatása, így minden egyetemi hallgató 3—4 helyen végzi tanulmányait. Az ok főként a decentralizációban és abban is keresendő, hogy ilyen módon találnak alkalmat arra, hogy a legkiválóbb tanárok elméleti és gyakorlati módszereit megismerjék. A háború után fogorvosi doktorátust is kreáltak, melynek elérésére még az előirt hét szemeszteren kívül legalább egy szemesztert kell egy klinikán dolgozni és egy a szakmát érintő témából tézist írni, melynek elkészítése után a jelölt egy egyetemi tanárokból álló bizottság előtt szóbeli vizsgát is tesz. Németországban 23 orvosi fakultás van (Berlin, Bonn, Breslau, Erlangen, Frankfurt am Main, Freiburg i/B, Göttingen, Greifswald, Halle, Hamburg, Heidelberg, Jena, Kiel, Königsberg, Leipzig, Marburg, München, Münster, Rostock, Tübingen, Würzburg, Giessen és Köln), ezek mindegyikén — kivéve Giessen-t — van fogorvosi klinika és fogorvostanhallgatók oktatása is rendszeresítve van; ezenkívül a düsseldorfi orvosi akadémián is lehet a fogorvostanhallgatóknak bizonyos tantárgyakat abszolválniok. Minden egyetemi fogászati klinika vezetője egyúttal a fogászat rendes tanára is a fakultáson, rajta kívül minden speciális osztályon van egy megbízott (professzor vagy docens), akik mellett elég nagyszámú fizetett asszisztens dolgozik. A legtöbb professzor orvosdoktor, de a régiek közül még vannak néhányan, akiknek csak tiszteletbeli doktorátusuk van. Az orvosokon es fogorvosokon kívül Németországban egyetemi képzettség nélkül is gyakorolnak az ú. n. „jogosított fogászok'4. A fog- technikus segéd, akinek már két évi gyakorlata, van, beléphet egy ú. n. speciális fogásziskolába (Dentistenschule) és egy év múlva, ha vizsgáit sikerrel teszi le, joga van fogorvosi gyakorlatot folytatni (Staatlich geprüfter Dentist). A tanulmányi tervük természetesen mesz- sze mögötte marad a fogorvosokénak. Vizsgáikat egy bizottság előtt teszik le, amelynek egy állami megbízott az elnöke és tagjai 1—2 fogorvos és 1—3 „jogosított fogász“. Amint látjuk, Németország az egyetlen európai állam, ahol minden középiskolai (ú i. fogmüvessegéd bárki 42
