Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)

Dr. Molnár Ferenc: Cavitás-alakítás aranybetétekhez

Ca vitása I a ki t ás a ranybetétekhez [iont különösen alkalmas slice készítésére. Mély, occlusalisan nyitott szuvas kavitás slice-hoz kevésbbé akalmas, inkább a kezdeti stádium­ban lévő, felületes gócokat gyógyítsuk ezen eljárással. Fémcsíkkal szeparálva, fémkoronggal folytatjuk a preparációt. Kis korong ke­vésbbé veszélyes, mint a nagy, ezt tartsuk szem előtt. A szeparáció­nál a korong beékelődése veszélyes, amikor a korong esetleg hirtelen kiugorva, a lágyrészek sérülését okozhatja. Ezért a korongot sohase szorítsuk erősen a fogak közé, inkább csak könnyedén emelve és sü- lyesztve hatoljunk approximalis fogfelületek köze. Apró etappokban lassan haladjunk tehát előre. Csak ha a fogakat már alaposan szeparál­tuk, kerülhet sor a vulkarbó korongok használatára, amit óvatosan, a szomszédos fogfelület sértése nélkül kell végeznünk. A Spee-görbe főleg az alsó molarisok distalis felületének meg­munkálásánál akadályozhatja az egyenes darab megfelelő használa­tát, amikor'az egyenes darab a mesialisan fekvő fogak occlusalis felü­letén fennakad és a kellő — occlusal felé hajló — metszési síkot nem tudjuk megadni. Ez a körülmény a borító koronához való előkészítés­ben is zavar. Tányéralakú koronggal sikerülhet konkav slice kikép­zése, könyökdarabbal (contra Hood’s angular hand piece) ezek a felü­letek is megmunkálhatok. Ilyenkor nagy segítségünkre van az ú. n. Universal Grinding Attachement (Smith-féle). Az U. G. A. (3., 4. ábra) rövid kézidarab, amire mandrel van szerelve. A darabot az egyenes darabra helyezzük, kb. 2ü°-os szöget képez vele. Ezen segédeszközzel a distalis felületek is könnyen a kellő síkban alakíthatók. A slice végső leslmítását finom papírkoronggal végezzük, a széleit pedig montírozott kövekkel simít­juk le. A slice elkészítése után a metszés közel derékszögben áll a zo­mánchasábokhoz. Ilyen feltételek mellett a zománchasábok letörede- zésétől nem kell tartanunk és a betét szélei a foghoz jól odapoliroz- hatók A preparációt tehát a slice elkészítése vezette be, de lehetséges, hogy néha célszerű előbb zománcvésőkkel és kis fissura fúrókkal a kavitás külső határait kiszabni, vagy legalább a szuvas részt eltávo­lítani és csak azután készíteni a metszést. A fog marginalis élét — ha szükséges — kis zománcvésővel vagy szerelt kővel törjük át. Eset­leg ajánlatos a marginalis élt kicsiny (1. sz.) gömb- vagy fordított kúpfúróval aláaknázni, mielőtt a vésőhöz nyúlunk. A marginális élen és az alá nem támasztott zománcon áttörve, a kavitást kiterjesztjük buccalisan, lingualisan és gingivalisan a szuvasodás mértékének meg­felelően. A szuvas részeket gömbfúróval és apró kanalas excavatorok- kal távolítjuk el. Az így keletkező alámenő részeket sokszor szüksé­ges phosphat- vagy rézcementtel kitömni. Ugyanígy boríthatjuk ce­301

Next

/
Oldalképek
Tartalom