Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)

Dr. Molnár Ferenc: Cavitás-alakítás aranybetétekhez

Kaviíásalakiíás aranybeíéiekkez

(u. n. slice preparácíó)

Irta: dr. Molnár László v. egyetemi tanársegéd.

A konzerváló fogászat úttörője G. V. Black volt, aki a kavitás- alakitást tudományos alapokra fektette (Extension for prevention stb.). A Black f. kavitásaiakítás ma is irányadó és egyedül helyes a kalapált arany tömésekhez, plasztikus (amalgám vagy cement) töméseinkhez. Mindazonáltal nem szabad figyelmen kívül hagynunk azon körülményt, hogy Black kavitásait kalapált arany- vagy amalgámtömések számára képezte ki. Amikor Black a kavitásaiakítás elméletén és gyakorlatát a Dental Cosmosban sorozatos cikkekben közölni kezdte,1) a betétek még ismeretlenek voltak. Csak 15 évvel később írja le és demonstrálja Taggart az aranyöntést. Ha Black néhány évvel tovább él, a kavitásalakítást az öntött arany tömések (betétek) számára feltétlenül módosította volna. Nevezetesen: a Black-féle kavitás- alakításnál zárt üreget kapunk, amelynek kellő kiképzése (kiterjesztése az öntisztuló felületek, élek közelébe) gyakran a fogállomány, főleg a dentin jelentékeny sérülésével jár. Az ilyen kavitásba helyezett betét gyakran mint ék szerepel, a zárt üregben, vékony oldalfalaknál repesztő hatás érvényesülhet. Bár Black mindezekre gondolt és könyvében ad is útmutatást arra, hogyan kerülhetjük el és előzhetjük meg a fog valamelyik csücskének lerepedését, mégis az utóbbi időben felületes approximalis szuvasodásnál a kis- és nagyőrlőkön a Black-preparációtól eltérő kavitásaiakítás is elterjedt. Ezen ú. n. slice- preparation (metszett felületű kavitásaiakítás) a jelen dolgozat tárgya.

A Black-féle preparációnál az approximalis betéteknél az esetek 90 % -áfcan a gingivalis szél a betét gyenge pontja. Ezen a helyen a polirozás is csak igen nehezen, vagy éppen nem vihető keresztül, úgyhogy a recidiv szuvasodások rendszerint a gingivalis fal mellett kezdődnek, nehezen diagnosztizálhatok, sokszor a fog elvesztéséhez vezetnek. Eldon L. Knox (The Journal of the Am. Dent. Ass. 1932 okt.) körkérdést intézett a szakemberekhez, választ kérve a következő három pontra:

1. Hol van az átlagos approximalis betétnek a leggyöngébb pontja;

2. a becementezett betétnek melyik szélén találunk leginkább defektust;

>) „The management of enamel margins“, by G V. Black; M. D., D. D. S., Dental Cosmos, vol. XXXIII. 1891. etc. Az extension for prevention kifejezés, mely később annyira közkeletűvé vált. mint alcím szerepel egy 1891. februar- sában közölt cikkben.

297