Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Bonyhárd Béla: Részleges prothézisek lemezének megkisebbítése és billenésgátlás
távolibb pontja egyenlő távolságban van a horgonyvonaltól úgy sza- gittális, mint transzverzális irányban, tehát előre és hátra, valamint jobbra és balra. \ iszont minél közelebb halad a horgonyvonal a protézisnek a fogakon vagy a nyálkahártyán megtámasztott széléhez, annál inkább fenyeget a protézis lebillenésének veszélye. Ha több pillérül alkalmas fog közül választhatunk a protézis ehorgonyzására, úgy azokat fogjuk felhasználni, amelyek a legalkalmasabb — a középponton átmenő, vagy ahhoz közeleső — horgonyvonalat adják. Ha viszont a pillérek kis száma, vagy kedvezőtlen elosztása miatt a horgonyvonal helyzete kedvezőtlen, a stabilitást erősebb elhorgonyzás által kell biztosítanunk. Teljes lemezű részleges protéziseken a stabilitás külön biztosítására csak felső protéziseken, és csak abban az esetben van szükség, ha a pillérek száma és elosztása különösen kedvezőtlen. Ha pl. a felső fogsorból csak három fog áll, — a két III. moláris és egy nagymetsző —, bál melyik kettőt vesszük is ezek közül pillérül, a horgonyvonal a protézis szélén halad. Nyilvánvaló tehiát, hogy ebben az esetben mindhárom fogat bele kell vonnunk stabilitási szempontból a protézis elhorgonyzásába. Ha a fogsorban csak egy* fog áll, vagy két, esetleg három egymásmelletti fog, a horgonyvonal nagyon excentrikus, de a stabilitás fokozására nem áll további pillér rendelkezésünkre viszont az elhorgonyzás merevségének túlságos fokozása sem volna előnyös, az amúgy is kisszámú pillér védelme érdekében. Ilyenkor a protézist úgy kell kiképeznünk, hogy a pillértől illetőleg pillérektől távoleső részein a tapadás pótolja a hiányzó pillért. Fokozattabb jelentőséget nyer a stabilitás biztosításának kérdése a megkisebbített lemezű protéziseken. Ezeken a fogakhoz hozzáfekvő, sőt részben vagy teljesen a szájpadlást borító lemez is hiányzik, így aránytalanul gyakrabban válik a horgonyvonal excentrikussá és válik szükségessé a stabilitás különleges eszközökkel való biztosítása. Miután a stabilitás csökkenését az okozza, hogy a horgonyvonaltól számított valamelyik irányban a protézis rövidebb, mint az ellenkező irányban, a stabilitást helyreállíthatjuk, ha a protézist ismét megfelelően meghosszabbítjuk. Ezeket a meghosszabbításokat, melyek vagy a nyálkahártyán, vagy a fogakon nyugszanak, céljuknak megfelelően angolul „indirekt retainer“-nek, németül „Kippmeider“-nek, magyarul heghely esebben bili éné sgátlónak nevezzük. Összeharapáskor a nem mereven elhorgonyzott protézis a nyálkahártya összenyomhatóságának megfelelően sülyed, még pedig erősebben a horgonyvonal azon oldalán, ahol a műfogak többsége van. Tehát mintegy elfordul a horgonyvonal, mint forgási tengely körül. Miután a billenésgátló mindig a horgonyvonal ellenkező oldalán van, mint az artikuláló részek többsége, összeharapáskor nem visz át alapjára rágónyomást, sőt arról inkább felemelkedik. Csak akkor szerepel a billenésgátló alapjának, rendszerint egy vagy több természetes fog túlterhelésének veszélye, ha a protézis a sorvadás folytán teljes egészében sülyed. ha tehát maga a forgási tengely, a horgonyvonal is mélyebbre jut. A billenésgátló nyugodhat a nyálkahártyán, vagy természetes fogakon. A nyálkahártyán nyugvó, a nyálkahártya összenyomhatóRészleges prothezisek lemezének megkisebbítése és billenésgátlás 295
