Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Bonyhárd Béla: Részleges prothézisek lemezének megkisebbítése és billenésgátlás
Dr. Bonyhárd Béla a felső lemezek középső részei maradnak el (perforált ill. ablakos lemezek). I. A lemez skelettálását úgy végezzük, hogy a nyálkahártyán nyugvó terjedelmes lemezrészeket a nyálkahártya felett haladó és kizárólag- a nyergek összekötését és merevítését szolgáló kengyelekkel helyettesítjük. Miután a keskeny kengyelek nem alkalmasak arra, hogy rágónyomást vigyenek át a nyálkahártyára, a lemeznek a nyomást nagyobb felületre elosztó hatása pedig a kengyeles protéziseken hiányzik, túlzott skelettálás esetén mindig fenyeget a nyergek alatt a nyálkahártya túlterhelésének veszélye. A túlterhelés a csont gyorsabb sorvadásában, * a nyálkahártya érzékennyé válásában, esetleg gyulladásában nyilvánulhat meg. A kengyeleket úgy kell megterveznünk és elhelyeznünk, hogy ne okozzanak nyálkahártyasérüléseket, lehetőleg kevéssé zavarják a protézis viselőjét, és eléggé merevek legyenek, hogy a számbajöhető igénybevétel mellett alakjukat maradandóan meg ne változtassák. Nyálkahártyasérüléseket a kengyel akkor okozhat, ha a protézis sülyedésével mélyebbre kerülve nyomást gyakorol a nyálkahártyára. A keskeny, 3—4 mm. szélességű kengyel nem alkalmas arra, hogy a nyálkahártyára rágó nyomást közvetítsen, hanem abba belemélyed és felsebzi. Ezért a kengyeleket úgy készítjük, hogy a nyálkahártya felett haladva, arra egyáltalában ne is gyakoroljunk nyomást, sőt a protézis szájbahelyezésekor, —- számítva a sülyedésre —, ennek várható nagyságától függően 1—2 mm, rés maradjon a kengyel és a nyálkahártya között. Tekintettel kell lennünk a nyálkahártya minőségére is. A laza, jól alápárnázott nyálkahártyába a kengyel belefekszik, mintegy beágyazódik anélkül, hogy azt felsebezné, míg a csontot vékony rétegben fedő, össze nem nyomható nyálkahártya a kengyel aránylag kis nyomásának hatására is súlyos sérüléseket szenvedhet. Ezért az ilyen nyálkahártyarészeket a kengyellel lehetőleg elkerüljük, de ha valamely okból mégis ilyen nyálkahártya (pl. a torus palatinus) felett kell a kengyelt elvezetnünk, úgy azt nagy rést hagyva hidaljuk át. A kengyel akkor zavarja legjobban a protézis viselőjét, ha olyan helyen halad, ahol a nyelv állandó érintkezésben szokott lenni a nyálkahártyával vagy a fogakkal. Ezek normális harapás mellett az összes, főleg az alsó fogak lingvális felszínei, valamint a szájpadlás elülső része. Ennek az utóbbi területnek a terjedelme a nyelv nagyságán kívül a szájboltozat magasságától függ. Minél kisebb a nyelv és minél magasabb a szájpadlás, annál előbbre helyezhető a kengyel, de általában nem előnyös a haránt kengyeleket előbbre hozni a II. kis- őrlők meziális széleit összekötő egyenes vonalnál, már csak a torus palatínusra való tekintettel sem. A szájpadi harántkengyel helyzetének a nyergek helyzetéhez kell elsősorban alkalmazkodnia, de minél hátsóbb részére kerül a kemény szájpadnak, annál kevésbé zavarja a protézis viselőjét (1. ábra). Még messzebb megy Kennedy, aki a kengyelt még hátrább helyezi, arra az ú. n. „á“ vonalra, ahova a teljes protéziseken a hátsó lezárás körül (2 ábra). Kennedy ezeket a kengyeleket szorosan ráfekteti a nyálkahártyára, mert az „á“ vonalon, 290
