Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Oravecz Pál: A tejfogak conserváló kezelése
A tejfogak conserváló kezelése hozta, az idegen test, túlérő tömés eltávolítandó, az arzén izgató hatása a gyökérhártyára megszüntetendő. Ha a gyökérhártyalobot az elhalt fogbél tovaterjedő fertőzése okozta, (periodontitis acuta apicalis), az könnyen diagnostizálható: a beteg fog ilyenkor kissé meglazul, összeharapásra, nyomásra, kopogtatásra érzékeny és a fogat környező lágyrészek infiltráltak. Ilyenkor az idegkamra sürgősen, szélesen feltárandó, hogy a genyes folyamat ne terjedjen tova és a lobtermék lefolyást találva, ne törjön át a fog gyökércsúcsát környező kemény és lágy részeken. Ezen beavatkozásra az akut tünetek többnyire visszafejlődnek. A fájdalom megszüntetésére a fogat átmenetileg kiemeljük a harapásból, úgy hogy a szomszédos fogakra kevés cementet helyezünk, vagy a beteg fog rágófelszinét leköszörüljük. Ha a periodontitis akut tünetei a fog felfúrására és a fog des- articulálására nem fejlődnek vissza és a folyamat továbbterjed: genyes gyökérh'ártyalob keletkezik (periodontitis acuta apicalis purulenta, vagy periodontitis acuta diffusa purulenta), mely végeredményben vagy tályogképződéshez, vagy periostitishez vezet, melyet már többnyire sebészi úton, — incisióval — kell gyógyítanunk. A gangrenás gyökérkezelt fogakat főleg a természetes fogváltás időpontjában fokozott szakorvosi figyelemmel kell kísérni. Kantom - witz szerint ugyan a physiologiás gyökérfelszívódást ezeknél „gyulladásos resorptió‘; váltja fel, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyökérkezelt tejfogak általában nehezebben hullanak ki fogváltás idején s megvan a hajlamuk a persistentiára. Helyes tehát az az orvosi felfogás, mely szerint a gyökérkezelt tejfog váltódása idején extraháltassék. * * * Függelék. A tejfogak extractiófának indic átlói. A tejfogak korai extractióját (a fogváltás ideje előtt), lehetőleg kerülnünk kell, főleg a tejcaninusok és a II. tejőrlők megtartására kell minden úton törekednünk, mert e fogaknak az állandó fogsor helyes elrendeződésénél fontos szerepük van (orthodontiás ok). Extrahálandónak kell ítélnünk azonban a tejfogat: 1. ha az, bár egészséges, de a fogváltás normális idején túl akadályozza az alatta ülő állandó fog kibúvását, vagyis persistentiában van. Fontos azonban ilyenkor extractio előtt röntgenfelvételen mea- győződni arról, hogy a tejfog alatt ülő állandó fog megvan-e, vagy hiányzik (aplasia), és ha megvan, úgy a fogmederben áttörésre megfelelő tengelyben van-e, vagy pedig úgy helyezkedik el, hogy a per- sistáló tejfog extractiója esetén sem törhet át. Ez utóbbi variatio fennforgása esetén a szilárdan ülő persistáló tejfogat extratiálnunk nem szabad; 2. ha a váltódás ideje eltelt és gyökerei felszívódtak, s már csak gingiva részek rögzítik; 3. ha a tejfog szövődményes gyulladást okoz, mely helyi vagy általános tünetei folytán (magas láz, genyes periostitis, sepsis), a gyermek egészségi állapotát veszélyezteti; 285
