Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Oravecz Pál: A tejfogak conserváló kezelése
A tejfogak conserváló kezelése vizsgálatai szerint a természetes fogváltásig kb. a gyermekek 20%-a marad cariesmentes. Szerinte a tejfog-caries frequentiája a gyermekek életkora szerint: 2—8. évben 30.8%, 3—4. évben 59.7%, 4—5. évben 65.9%, 5—6. évben 78.0%. Bár nem a tejfogak csoportjába tartozik, itt kell megemlítenem, a gyermekeknél az I. állandó molárisokon oly gyakran mutatkozó ba- rázda-cariest. A 6 éves korában kezelésre kerülő gyermek /. állandó molárisai, főleg a tejfogak contact cariese folytán, erősen veszélyeztetettek és gyorsan megbetegszenek. Az I. állandó molárisok fejlődő fogak lévén, anatómiai és élettani viszonyaik annyira hasonlóak a tejfogakéhoz, hogy kezelésükre vonatkozóan már itt kimondhatjuk, hogy az nagyjában ugyanazon szempontok szerint történjék, mint a tejfogak konzerváló kezelése. Cavitás alakítás, töméstechnika és tömőanyagok a tejfogakon. A tejfogak konzerváló kezelése a cavitás alakítása és a tömőanyagok megválasztása szempontjából sokban eltér az állandó fogak kezelésétől. A tejfogak cavitásainak lege artis kialakítása igen sokszor lehetetlen a tejfog korona-pulpájának viszonylagos nagysága miatt. A pulpakamra exponálása ugyanis a nyitott gyökércsatornáktól feltételezett rossz kezelési eredmények miatt, majdnem egyértelmű a fog elvesztésével. A tömőanyag megválasztásánál pedig nem fontosak a kozmetikai és tartóssági szempontok. Az állandó fogak kezelésénél a legfőbb szempont a tartósság. Ezzel szemben a tejfogak kezelésénél, ha mérlegeljük a caries előhala- dottságát, a fog várható élettartamát, a gyermek korát és a kezelési lehetőségeket, így érthető, hogy a tartósság rovására engedményeket teszünk. Természetesen, ha csak lehet, a tejfogakon is a Black-elvek szerint praeparálunk. De a tejfogaknál a fog kicsinysége, a pulpa viszonylagos nagysága és a pulpakezelés nehézségei miatt gyakran eltérünk ettől és a pulpa exponálásának elkerülése végett, a tökéletes cavitás- alakítás helyett megelégszünk a felületes szúvas rész eltávolításával és a fogban hagyott beteg rész impregnálásával. Ilyen eljárásnál csak az a fontos, hogy a tömőanyagnak legyen bizonyos tartása és hogy a cavitás szélein szúvas rész ne maradjon vissza. Az approximális ca- vitások kezelése a pulpa közelsége és a beburjánzott, sokszor sérült interdentális papilla miatt különösen nehéz. A túlburjánzott iuter- dentális papilla ugyanis érzékeny, vérzékeny és duzzadt, így mellette a tömés nehezen helyezhető el. Ha a cavitás nem alakítható úgy, hogy a tömést jól rögzítse, úgy egyes szerzők nem idegenkednek a pulpa amputációs eljárásától sem (Kronfeld). A magunk részéről a pul- pát lehetőleg megtartjuk, hacsak olyan körülmények nem kényszerítenek a devitalisálására, amelyek a felületes ellátás mellett pulpitis veszedelmével járnak. A tejfogak tömésekhez való előkészítésénél és a tömés elkészítésénél, bizonyos állandó szabályokat kell szem előtt tartani. Ezek: a) a munkaterületünk jó áttekinthetősége; b) a cavitásnak az előre meghatározott tömőanyagnak megfelelő kialakítása; c) a pulpa lehető védelme; d) a tömőanyag helyes megválasztása. A szúvas üreget a lehető legszélesebben tárjuk fel, az alávájt 277
