Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Szokolóczy Syllaba Béla: Műfogás a nervus alveolaris inferior intraoralis érzéstelenítésénél
Dr. Szokolóczy Syllaba Béla módszerrel tehát meghatároztuk a lingulának a mandibula alsó szélétől való távolságát. Ha hüvelykujjunkat szájba vezetve a külső irány- ujj magasságában a fovea retromolarisba betapintunk, akkor a két ujj között vont képzeletbeli vonal a. lingulán megy keresztül. Miután tudjuk, hogy a lingula a crista temporalis mandibulae és a margo posterior ramus mandibulae közti távolság közepére esik, ebből következik, hogy az előbbi módszerrel a lingula fekvésének mélységét is meghatároztuk. A leírt módszerrel tehát megállapítottuk a lingula fekvését két síkban, a vízszintesben és a függőlegesben. A vízszintes sík adja a lingula mélységét, a függőleges a magasságát. Az elmondottak könnyebb megértése céljából az ábrák a maiuli- bula-csonton mutatják be a tapintó kéz elhelyezését. A műfogast mindig a balkézzel végezhetjük, még pedig a mandibula baloldalán oly módon, hogy a felkarunkat a beteg feje fölött vízszintes helyzetben tartjuk, alkarunkat függélyes helyzetbe hozzuk. Maximális szájnyitás közben a mutató és középső ujjunkkal az állkapocs-szögletet pontosan kitapintjuk, úgyhogy a mutatóujjunk a mandibula vízszintes ágára, középső ujjunk pedig a felhágó ágára kerüljön. Gyűrűs ujjun2. ábra. Müfosrás baloldalt. Az I. sz. ujj betapint a fovea retromolarisba, a II és III. sz. ujj kitapintja a szögletet, a melléjük zárt IV. sz. ujj adja a lingula magasságát. Az I. és IV. ujjakkal átfogott távolság közepén fekszik a lingula, mely az A vonallal az ellenoldali praemolarisok felől elérhető. kát a középső mellé zárva, vele átellenben intra orálisán betapintunk a hüvelykujjal és keressük a ramus margo anteriorját és a crista temporalis mandibulae-t. Ezen két éles csontéi közt fekvő fovea retromolarisba helyezzük a hüvelykujjat, úgyhogy annak széle a crista tem- poraiist érje. A kívül elhelyezett felső ujjal és a hüvelykujjal átfogott távolság közepére esik a lingula. A beteg jobboldalán ugyanúgy végezzük a műfogást, mint baloldalt, azzal a különbséggel, hogy itt alkarunk vízszintes helyzetben lesz, kívül tapintó ujjaink pedig fordított sorrendeben (legfelül a mutatóujj, alatta a középső, legalul a gyűrűs). A műfogás kizárólag a lingula helyének meghatározására szolgál, a tű- vezetés technikáját nem befolyásolja, amennyiben egyaránt alkalmazható úgy a lingulára direkt rászúró metódusnál, mint a csont felszínét követő módszernél. Mindenesetre a direkt metódus számára igen értékes támpontokat nyújt. A hüvelykujjal való tapintás nem jelent nehézséget s nem igényel különösebb begyakorlást, sőt G. Fischer pl. a balkéz munkáját megkönnyítendő, a beteg baloldalán hüvelykujjal való betapintást ajánl. 196
