Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Morelli Gusztáv: A paradentosis gyógykezelése és kórjóslata
A paradentosis gvógykezélése és kór,jóslata meg a tasakot. A gingivectomia a legjobb eredményeket adja, feltéve, hogy a lemetszett gingivaszél elhegedéséig a felületet edzük, legcélszerűbben 50%-os acid, trichloraceticum vizes oldatával. A műtét után a mélyben fekvő granulátiók és fogkő igen jól kitakaríthatok. A tasakok tisztítását igen jól támogatja az Atomiseur készülék, mely szénsavval és a Dunlop módszer, amely oxigénnek 3—4 atmosphera nyomással való kiáramlásával különböző fertőtlenítő oldatokkal árasztja el a tasakokat. Az oxigén a helybeli hatáson kívül úgylátszik általános mélyebb hatást is fejt ki, amelyre még visszatérek. A fogkövek eltávolítása a következő feladat. Ezt mechanikus úton végezzük a már sokszor leírt módon. A fogakat egymás után az e célra szolgáló műszerekkel levakarjuk, különösen a foghús alá menő kövekre ügyelve és a felületet simára polírozzuk. Sokszor lefúrással tudjuk csak a kemény köveket meglazítani és ezután kézzel utána tisztítunk. Az egyszeri letisztítás után gondoskodnunk, kell, hogy a fogkő újra ne képződhessen és ezt vegyi úton érjük el azáltal, hogy fogkőoldó sóval tisztíttatjuk a fogazatot. (Fogkőoldó só: Előállítja Nagy Kristóf gvógvtár.) Az organotherapia haladásával parathyreoidea készítményekkel is meg tudjuk akadályozni a fogkő képződését, amennyiben e hormon hatására a vér szervetlen mészsó-tartalma szervessé alakittatik és így a nyálba kevesebb szervetlen só kerül. Ezáltal a mészsószegény nyálból kevesebb fogkő csapódhat ki. Naponta 2— 3 darab 1 gr.-os ily tabletta (Tabi, parathyreoidea sec. Richter) 3— 4 hét alatt a fogképződést megszünteti, vagy legalább is csökkenti. A túlterhelés kérdésében sok vita folyt, de kétségtelen, hogy még' teljes fogazat mellett is látjuk egyes fogak túlságos igénybevételét, ha az állkapocs bizonyos kényszer állásában, vagy éjjeli fogcsikor- gatás alkalmával az egész állkapocs súlya egy-egy fogra, nehezedik. Minthogy a nyomás nagysága a kgr.-ban lemért erőművi nyomás és a nyomási idő szorzata, nyilvánvaló, hogy egyedül az időtényezőnek a rendellenes meghosszabbodása is okozhat absolut túlterhelést. Gyakoribb azonban a relatívnak nevezhető túlterhelés, amidőn a constitutes bántalmak miatt a fogak felfüggesztő és fixáló készüléke (Sharpey-féle rostok) vitalitásában és így teherbíró képességében meggyöngül. Ilyenkor a rendes terhelés is túlterheléssé válik. A p.-ás fogat tehát minden esetben meg kell szabadítani a reá eső absolut, vagy relativ túlterheléstől és ennek a legegyszerűbb módja, hogy a beteg fog rágófelületének lecsiszolásával a fogat a működésből kikapcsoljuk, feltéve, hogy még elegendő ép fog van a szájban. A vízszintes, leginkább káros, nyomási componenst ugyancsak ez elgondolásból azáltal iparkodunk kikapcsolni, hogy szánkó-artikulaciót létesítünk a kimagasló csücskök lecsiszolásával. Az éjjeli fogcsikorgatás és a fogsornak görcsös összeharapása ellen a különböző Aufbiss- kappeval, night spleenttel, Kemény-, Gottlieb-féle harapás emelő sínekkel védekezünk, melyekkel a szánkó-artikulació effektusát érjük el. A túlterhelés ellensúlyozását szolgálja továbbá a hiányzó fogak pótlása, mert nyilvánvaló, hogy minden hiányzó fog is fokozza a meglévő fogakra eső működési terhelést. A hiányzó fogak pótlása majdnem minden esetben összekötendő a 3-ad és 4-ed fokban mozgó fogak fixálásával is, mert erre okvetlenül szükség van, míg az 1-ső és 2-od 112
