Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Morelli Gusztáv: A paradentosis gyógykezelése és kórjóslata
Dr. Morelli Gusztáv Aránylag könnyebben végezhetők a mikrochemiai vizsgálatok. Ezek között fontosak a vér cukor, a húg y sav, az alkali reserve és a R. N. kimutatása. A vércukor mennyisége normálisan O'IO—0T2 mgr %. Kimutatása Bang mikrochemiai eljárásával történik. 150 p. esetből 12 esetben találtunk fokozott mennyiségű cukrot. Meg kell jegyeznem, hogy ez esetekben a vizeletben cukor nem volt kimutatható. A vizsgálatot először rendes diéta mellett végezzük és ezután cukor megterhelés után ismételjük. A húgysav mennyisége normális viszonyok között 4'0 mgr %, megszaporodottnak találjuk köszvénves bántalcmban, egyes vese- betegségben és arthritikus jellegű kórállapotokban. Több száz p.-os beteg között 12%-ban találtuk megszaporodottnak oly esetekben is, amidőn az említett bántalmaknak még semmiféle klinikai tünete nem volt kimutatható. Kétségtelen tehát, hogy ez esetekben is már kórosnak mondható a purin anyagok lebontási chemismusa. A húgysav szaporodásának a kimutatásában fontos körülmény, hogy különbséget tegyünk az endogen és az exogen eredetű húgysav között. Előbbi csak a szervezet elhasználódásának eredménye, míg az utóbbi a táplálékkal felvett purinanyagok mennyiségétől függ. Éppen ezért az első meghatározást, Folin-Wu módszere szerint, 3 napi purin- mentes diéta után végezzük, és ezután ismert adagú purinanyag, 2-szer naponta 5 gr natrium nucleinicum per os, beadásával a beteg' anyagcseréjét megterheljük és naponta vizsgáljuk, amíg a kiválasztás a normális értékre száll alá. Ily módon nemcsak a kóros húgysav értéket, hanem a retentió mértékét is meg lehet határozni. A savbázis egyensúly vizsgálata mutatott ki további rendszeres zavart a p.-os betegeken. Tudjuk ugyanis, hogy a vérsérum vegy- hatása alkalikus és e vegyhatást az anyagcsere ingadozásai közben is állandó értéken iparkodik a szervezet megtartani azáltal, hogy a savi anyagok a vérsérum bicarbontjai által állandóan bázisokká alakíttatnak. Savi vegyhatást t éti át a vér soha sem mutat és minthogy a H. ion concentrátióit a rendes colorimetrikus eljárással a vérben nem lehet kimutatni a vérnek ú. n. reserve alkali tartalmának a mennyiségéből lehet a vérsérum savi irányú eltolódására következtetni, ha ez a normálishoz képest megfogyott. Van Slyke módszerével, mely gazometrikus eljárás, ki van mutatva, hogy 100 ccm vérsérum normálisan 77—53 ccm C02-őt tud megkötni. Amennyiben ennél kevesebbet köt meg a serum, úgy ennek oka az acidosis és a megkötött C02 ccm száma egyúttal az acidosis mértéke. így enyhe acidosis esetén e szám 53—40, közepes acidosis 40—30, súlyos acidosis esetén 30, de ez alatt is lehet. Eseteinkben kb. 20%-ban az acidosis 50—35 közé esett, tehát nem egyszer tetemesnek volt mondható. Maradéknitrogen (Restnitrogen = R. N.) alatt a vérsérumban fehérnye kicsapás után megmaradó N. vegyületeket értjük, amelyek a fehérnye lebontás végső eredményei. Ezek a hugyany, a húgysav, kreatin, kreatinin, aminosavak és purinbázisok. Az egyes yesebán- talmakban a veseműködés nagyfokú differentiáltsága folytán igen különböző arányban maradhatnak vissza a ki nem választott R. N.-t adó anyagok és e helyütt csak arra a tapasztalatra mutatok reá, hogy 109
