Baló József dr.: A láthatatlan kórokozók filtrálható virusok - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára (Budapest, 1931)
B) Részletes rész - I. A különböző himlőfajok azonosságának kérdése
Részletes rész 29 is foglalkozott. 0 Giemsa-festéssel tüntette fel a szemcséket, amelyek Gram-negatívak. Nagyságuk 0.25 μ., alakjuk kerek, vagy ovális, esetleg biscuit-alakú. Lipsehütz szerint e szemcsék a vírusnak felelnek meg, ő a szemcséket strongyloplasma aviumnak nevezte. A sejtzárlatok Lipscliütz szerint a vírusnak zsírnemű anyagba ágyazott halmazai. Míg Ludford szerint a tehénhimlő és a szárnyashimlő sejtzárlatai azonosak, Woodruff szerint különböznek. Levaditi és Nicolau a szárnyashimlő vírusát az agyba oltva, a tehénhimlő-virus által előidézett enkephalitis- hez hasonló elváltozásokat kaptak. Hogy a szárnyashimlő vírusa filtrálható virus, 1902-ben Marx és Sticker állapították meg Berkefeld-filteren át való szűréssel. A virus jelen van a bőrelváltozásokban, nyálban, a betegség tetőfokán a vérben. A virus tenyésztését Bordet és Fally végezte a pertussis-bacillus tenyésztésére alkalmas táptalajon. Findlay szövettenyészetben tudta a vírust szaporodásra bírni tyúkembryo bőrén és agyán. A szárnyashimlő vírusa igen ellentálló. Kiszáradást jól bírja. Száraz állapotban 2 évig is megél. Virulens anyagot tárgylemezre szárítva, 15 hónapig is fertőző marad. 60 C°-ra való melegítést a virus 3 óráig, 100 C°-on 1 óráig kibír. 12 C° a: vírust nem pusztítja el. 1:1000 higítású sublimat 5 perc alatt, 1%-os phenol IV2 óra alatt pusztítja el a vírust. Glycerinben a virus hetekig megél. Az a szárnyas, amely a betegségből meggyógyult, újabb fertőzéssel szemben mentes. Erős kiütés hosszú ideig, enyhe laesio rövid ideig tartó mentességet ad. Intraperitonealis, subcutan és intravénás oltással lehet állatokat mesterségesen immunizálni. Hadley és Beach 55 C°-ra 1 órára melegített vírust használt, de kiderült, hogy meleggel, vagy phenollal elölt vírussal immunizálni nem lehet. Immunállatok vér- savója viricid anyagokat nem tartalmaz, hyperimmunizált állat savója intravénásán adva, gyógyhatást nem fejt ki, védelmet nem nyújt. Vaccinatiora élő vírust szoktak használni. Ilyenkor veszedelmes reactio, vagy az oltás után kifejlődő elváltozásból járvány fellépése szár- mazhatik. De Blieck és van Heelsbergen Hollandiában az antidiphthe- rint készítették, amelyet a kitépett tollak folliculusaiba dörzsöltek. Johnson Oregon állatkísérleti állomásán a szúrási eljárást (stick method) dolgozta ki. A tibia proximalis végétől ki- és hátrafelé csinálják a szúrást megfelelő eszközzel, s a szúrási sebbe juttatják a vírust. Ha a virus kellő virulentiával bír, egy szúrás immunizál. Irodalom. Andervont: Am. Journ. Hyg. 1926, 6, 719. — Beaudette: Journ. Am. Vet. Med. Áss. 1929, 75, 563. — Betegh: Cbl. Bakt. Őrig. 1913, 67, 43. — Bollinger: Arch. path. Anat. 1873, 58, 349. — Bordet et Fally: Ann. Inst. Past. 1910, 24, 563. — Bőrrel: Compt. Rend. Soc. Biol. 1904, 57, 642. — Doyle and Minett: Journ. Comp. Path. 1927, 40, 247. — Findlay: Brit. Journ. Exp. Path. 1928, 9, 28. — van Heelsbergen: Deutsch, tierärzt. Wochenschr. 1925, 33, 531. — Johnson: Journ. Am. Vet. Med. Ass. 1929, 75, 629. — Kligler, Muckenfuss and Rivers: Journ. Exp. Med. 1929, 49, 649. — Lipsehütz: Cbl. Bakt. Orig. 1921, 22, 87, 191. — Ludford and Findlay: Brit. Journ. Exp. Path. 1926, 7, 256. — Marx und Sticker: Deutsch, med. Wochenschr. 1902, 28, 893. — Uhlenhuth und Manteufel: Arb. K. Gesundheitsamte 1910, 33, 288. — Woodruff: Am. Journ. Path. 1930, 6, 169.
