Baló József dr.: A láthatatlan kórokozók filtrálható virusok - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára (Budapest, 1931)
B) Részletes rész - I. A különböző himlőfajok azonosságának kérdése
22 Részletes rész tehénhimlő vagy az emberi himlőből, vagy vaccinatióból származik. A megbetegedés járványosán is felléphet. Kaempffer 1894-ben olyan járványt észlelt, amely 90 tehénből álló csordában csak 30-at kímélt meg. Bartos 210 tehénből 90 megbetegedését látta, a fertőzés forrása a gazda gyermekének himlőellenes oltása volt. A fertőzés a fejéssel szokott terjedni. A tehénhimlő a tőgyön localisalodik. Enyhe láztól kísérve, borsó- nyi-babnyi hólyagok keletkeznek, amelyeknek közepén köldökszerű behúzódás van. A kiütés általánosulása ritkaság számba megy. Ha a bőrelváltozás nincs mechanikus izgalomnak kitéve, 2 hét alatt gyógyul. A tehénhimlő vírusának filtratióját 1905-ben Negri végezte először. Ezt újabban Ward igazolta. Mivel a variola vera és variola vaccina vírusát azonosnak tekinthetjük, a variola vaccina-virus tulajdonságaira és az immunitásra vonatkozólag a variola Veráról írott fejezetünkre kell utalni. Az újabb idők vaccina-kutatásában kétségtelenül legérdekesebbek azok a kísérletek, amelyeket Levaditi, Harvier és Nicolau végeztek. Nekik ugyanis a tehénhimlő vírusát házinyúl agyához sikerült szoktatni és így állították elő a neurovaccine-t. Ez a virus egerek és patkányok hámdaganataiban is tenyészthető volt. A vírusnak a daganatba való oltása a kísérleti állatnak immunitást nem nyújt, de ha az állatot vaccina ellen immunizáljuk, az immunitás a daganatra is átterjed. Irodalom. Kaempffer: Deutsch, med. Wochenschr. 1896, 22, 803. — Levaditi, Harvier et Nicolau: Compt. Rend. Soc. Bioi. 1921, 85, 345. — Levaditi et Nicolau: Ann. Inst. Past. 1923, 37. 1. — Levaditi et Nicolau: Ann. Inst. Past. 1923, 37, 443. — Ward: Journ. Exp. Med. 1929, 50, 31. 7. Juhhimlő. (Schafblattern, sheep-pox, clavelée, vajuolo pecorino.) Dél- és keleteurópai országokban, Ázsiában és Afrikában, Algír és Egyiptomban előforduló fertőző betegség. Amerikában és Ausztráliában nem észlelték. Ezt a betegséget főleg francia szerzők tanulmányozták. A betegség 6—8 napi lappangás után 41—42 C°-os lázzal és hurutos jelenségekkel kezdődik. Jellemző a kötőhártyahurut és orr- hurut, amely nyálkás-savós orrfolyáshoz vezet. A pár napig tartó hurutos jelenségek után megjelenik a kiütés a test szőrtelen területein, mint tőgy, szem, ajak, orr körül, a comb belső felületén, a farok alsó felszínén. Eleinte vörös foltok, majd papulák, végül lencsényi-borsónyi pustulák támadnak, amelyeken köldökszerű behúzódás észlelhető. A kiütés 6—7. napjától a hólyagok genyesedése áll be, ami a kiütés kezdetén leesett láz újabb emelkedését okozza. A bőrkiütéssel egyidejűleg kiütés keletkezik a nyálkahártyán is, így a száj, garat, trachea, gyomor-béltractusban. A bőrkiütés később beszárad, s a pörkök lehullanak. A betegség időtartama 3—4 hét, halálozás 2—50% lehet. Lehet a juhhimlő feltűnően enyhe lefolyású, amikor a hurutos tünetek állanak előtérben, de kiütés nem keletkezik. Máskor a bőrhólyagok képződése marad ki és kemény csomók keletkeznek. Súlyos alak a variola confluens, vagy variola haemorrhagica. Complicatio lehet genyesedés, vagy gangraena, tüdőgyulladás, sepsis, szemgyulladás, abortus.
