Baló József dr.: A láthatatlan kórokozók filtrálható virusok - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára (Budapest, 1931)

B) Részletes rész - I. A különböző himlőfajok azonosságának kérdése

Részletes rész 17 A himlőellenes oltást leggyakrabban a felkaron végzik. A bőrnek mindkét felkaron 2—2 scarificatioja után a himlőnyirkot bedörzsöljük. V. Pirquet szerint a traumás reactio 24—48 órára eltűnik. 4—5 nap múlva kis papula keletkezik, 6. napra ez erősebben kiemelkedik, kelet­kezik az aula. 9. napon az oltás környéke sávosán átivódik, piros, ez az area. Ezzel egyidejűleg kifejlődik a himlőpustula, központi besüppe- déssel. Ez később beszárad és 16—18 napra esik le, heget hagyva hátra. Knöpfelmacher és Nobl a subcutan oltást ajánlották, Leiner intracutan oltást. Singer e célra 40-szeresen hígított nyirkot használt (Kovács). A himlőellenes oltás átlag 10 évre nyújt védelmet, ezért ennyi idő eltelte után revaccinatio végzendő. Magyarországon az 1876. évi XIV. és 1887. évi XXII. törvénycikk a himlővédőoltást kötelezővé tette. E törvény mellett az 1887. évi 40.180. belügyminiszteri rendelet szerint az első évben kell a gyerekeket himlő ellen beoltani humanizált, vagy állati nyirokkal. A 12. év betöltése előtt újraoltásnak kell megtörténni. Az oltás káros következményekkel járhat. Ekzema esetén gene­ralizált vaccina keletkezhetik. A gyerek lappangó betegségeit a \mcci- natio súlyosbíthatja. Legsúlyosabb complicatio a vaccinatios enkepha- litis. Amint kiderült, a complicatiok oka az, hogy az igen virulens himlőnyirokkal való oltás a gyerekeket igen erős reactionak teszi ki. Ennek elkerülésére Angliában a scarificatiok számát egyre szállítot­ták le. Üjabban a himlőnyirok hígítását ajánlották. A himlőellenes immunitást illetőleg régebben Prowazek felfogása volt elfogadva, t. i. hogy a himlőimmunitas szöveti immunitás. Ez azt jelenti, hogy az immunitás nem antitestek keletkezésének következ­ménye, hanem a sejtek érzéketlenségéből folyik. Ezt a felfogást kép­viseli Levaditi és Nicolau. Régebben egyedül a felhámot tartották a himlővel szemben fogékonynak. Azt is észlelték, hogy a cornea immu­nitása bőrimmunitást nem okoz, s a bőrimmunitas corneaimmunitast nem hoz létre. A régi adatokkal szemben kiderült, hogy a himlővirus a vérbe és a belső szervekbe is bejut. Griiter kimutatta, hogy a bőr és cornea immunitásának éles elkülönítése nem lehetséges. Kétségtelen, hogy a cornea hiányos keringési viszonyai magyarázzák meg a cor­nealis és általános immunitas időbeli eltérését. Az általános variola- immunitásban az agy és here is résztvesz. Amíg régebben variola ellen immunis egyének vérében nem tudtak immunanyagokat kimutatni, újabban kiderült, hogy ilyenek vérsavójában praecipitatiot, com- plementkötést adó és viricid immunanyagok találhatók. Ledingham, Zurukzoglu és Joffe szerint az antitestek termelésében a reticuloen- dothelnek van szerepe. Irodalom. Bland: Brit. Journ. Exp. Path. 1928, 10, 145. — Calmette et Guérin: Ann. Inst. Past. 1901, 15, 161. — Carrel et Rivers: Compt. Rend. Soc. Biol. 1927, 96, 848. — Craciun and Oppenheimer: Journ. Exp. Med. 1926, 43, 815. — Cumming: Arch. Path. 1929, 7, 916. — Eagles and McClean: Brit Journ. Exp. Path. 1930, 11, 337. — Gerlóczy und Vas: Béri. kiin. Wochenschr. 1917, 54, 377. — Guarnieri: Cbl. Bakt. 1894, 16, 299. — Haagen: Cbl. Bakt. Őrig. 1928, 109, 31. — Kovács: Deutsche med. Wochenschr. 1925, 51, 322. — Ledingham: Journ. Path. Bact. 1927, 30, 12. — Lewis and Andervont: Am. Journ. Hyg. 1927, 7, 505. — Lentz und Gins: Handbuch der Pockenbekämpfung und Impfung Berlin, 1927. — Li and Rivers: Journ. Exp. Med. 1930, 52, 465. — MacCallum and Oppenheimer: Journ. Am. Med. Ass. 1922, 78, 410. — Noguchi: Journ. Exp. Med. 1918, 27, 425. — Ohtawara: Scient. Rep. Gov. Inst. Inf. T)is. Tokyo 1922, 1, 203. — Parker and Nye: Am. Journ. Path. 1925, 1, 325. — Paul: Cbl. Bakt. Orig. 1915, 75, 518. — Scott and Simon: Am. Journ. Hyg. 1923, 3, 401. — Baló: A láthatatlan kórokozók

Next

/
Oldalképek
Tartalom