Baló József dr.: A láthatatlan kórokozók filtrálható virusok - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára (Budapest, 1931)
A) Általános rész - 6. Filtrálható virusok kölcsönhatása
Általános rész 9 bőrhöz, L inom oltási eljárásokkal, főleg Ohtawara eljárásával ki lehetett mutatni, hogy a himlővirus a keringésbe is bejut, s rájöttünk arra, hogy a cornea és bőr immunitásában talált különbség egyedül csak időbeli és megmagyarázható azzal, hogy a cornea rosszul van erekkel ellátva. Hasonló volt az immunitási viszonyokról való felfogásunk fejlődése a herpes febrilis immunitást illetőleg. Loewenstein azt találta, hogy herpessel oltott házinyúl keratitise immunitást hagy maga után. Mivel csak a beoltott szem mutatkozott immunisnak, lokális immunitásra gondolt. Doerr és Schnabel kimutatták, hogy bizonyos idő eltelte után a másik cornea is immunissá lesz, sőt a kísérleti állat subduralis oltással szemben is immunissá válik. Ezért Doerr és Schnabel szerint a herpesellenes immunitás humoralis eredetű. A száj- és körömfájást illetőleg Vallée és Garré szerint van állat, amely a fertőző anyag intravénás és su'bcutan oltásával szemben immunis, de a bőroltás után typu- sos hólyagok keletkeznek. Minett a kétféle reakciót csak a tökéletes és részleges immunitásra vezeti vissza. Régebben variola vaccinával kapcsolatban antitesteket kimutatni nem tudtak. Újabban kiderült, hogy immunitás idején a vérsavóban praecipitáló, complementkötést adó és antivirulens immunanyagok találhatók. Bedson és Bland a vaccina, herpes és zoster kiállása után a vérsavóban complementkötést kapott. A virus-betegségek elleni immunitásban legfontosabbak a virulicid, antivirulens vagy viricid anyagok. Ezek olyan immunanyagok, amelyek bizonyos ideig tartó contactus után a vírust in vitro is megsemmisítik. Ilyen anyagok mutathatók ki himlő-immunitás idején. Flexner és Amoss ilyen anyagokat herpes febrilissel kapcsolatban mutatott ki. Mai felfogásunk szerint tehát a himlőellenes immunitás lényegileg humoralis eredetű. Levaditi és Nicolau szerint a histogen immunitas fontosabb és a humoralis factor másodlagos. Az a körülmény, hogy a filtrálható vírusokkal való fertőzés immunitást okoz, lehetővé teszi, hogy ezek ellen a betegségek ellen aktív és passzív immunizálást végezzünk. Az immunizálási eljárásokat illetőleg utalnunk kell az egyes betegségekről szóló fejezetekre. Irodalom. Bedson and Bland: Brit. Journ. Exp. Path. 1929, 10, 393. — Burnet és Macnamara: Brit Journ. Exp. Path. 1931, 12. 57. — Doerr und Schnabel: Zeitschr. Hyg. 1921, 94, 29. — Flexner and Arnoss: Journ. Exp. Med. 1925, 41, 215. — Levaditi et Nicolau: Compt. Rend. Ac. Se. 1923, 176, 1768. — Minett: Journ. Comp. Path. Tlier. 1928, 41, 298. — Remiinger et Bailly: Ann. Inst. Past. 1930, 45, 376. — Sobernheim: Ergeb. Hyg. 1925, 7, 133. — Vallée et Carré: Ann. Tnst. Past. 1928, 42, 841. — Waldmann und Trautwein: Arch. wiss. prakt. Tierh. 1927,56,505. 6. Filtrálható vírusok kölcsönhatása. Thomsen szerint poliomyelitisvirust vaccina vírussal együtt majom bőrére oltva, poliomyelitis keletkezik, holott poliomyelitisvirust egyedül beoltva, poliomyelitis nem keletkezik. Megállapítást nyert, hogy az influenza a járványos enkephalitis vírusának az idegrendszerbe való behatolását elősegíti. Levaditi és Nicolau a herpesvirust házinyúl orrnyálkahártyájára téve, herpeses enkephalitist nem kaptak, de ha a bőrt egyidejűleg vaccinálták, ugyanilyen körülmények között herpeses enkephalitis keletkezett. Remiinger és Bailly szerint a lyssa és herpes között nincs antagonismus. Busson azt találta, hogy a himlő-immunitás tengeri
