Balassa János: A hassérvekről (Pest, 1853)
I. Szakasz. A hassérvekről általában - A. Boncztani viszonyok
8 Illyenek a nyombél, vakbél, a fel- és leliágó hurka, és a végbélnek alsó része. — Fontos e szerkezet tárgyalt tanulmányunkra nézve annyiból, minthogy tőle függ a haszsigereknek mozgékonysága vagy helyberakonczázolt mivolta, azaz : kitérésre, sérvalakulásra való hajlama , vagy annak hiánya. Innét van , hogy a vékonybél, névszerint pedig annak a vakbéltől hat hüvelyk távolságban levő része, mint mellynek leghosszabb bélfodora van, leggyakrabban képezi sérvek bennékét. A hashártyáról megjegyzendő továbbá , hogy annak falbeli része (peritonaeum parietale) , melly a has- és medenczefalakat körüljárja, a köldök körül legvéknyabb, legvastagabb pedig az ágyéktájon; — hogy az a hasfalhoz mindenüvé a fenemlitett sejtszövet által köttetik, melly utóbbi jobbadán nyulékony és több rétegű, főleg az ágyék — a csíp- és a lágyéktájon, míg a köldöktájon és a rekeszen csekély és rövid e sejtszövet, és a hashártyának egybefüggése az izombönyével szoros és tömött. Illyetén alkatáról a hashártyának tudomást vennünk szinte fontos, mert ott, hol bő és laz az egybekötő sejtszövet, csuszékony a hashártya s gyakran föltünőleg kitéritethetik helyéből, mint ez a sérvtömlővel történik, mig olly helyeken , hol rövid és gyér a sejtszövet, a sérvtömlő nem annyira kitolulása, mint kinyujtása és elvéknyulása, sőt néha, például idült köldöksérveknél felemésztetése által a hasháilyának képeztetik. A hashártyának zsigerbeli része (peritonaeum viscerale) melly általában véknyabb mint a falbeli, számtalan egyszerű vagy sokszorozott redözeteket képez, mellyek közé egészen vagy csak félig foglalja be a haszsigereket, mire ügyelettel kell lennünk annyiból, hogy ha a félburkolattal biró zsigerek egyike, — igy a vakbél vagy a fel- és lehágó hurka tolatik ki helyéből és pedig hashártya nélküli felével előre, hogy az sérvtömlő híjával leend. Végre megjegyzendő a hashártya alkatáról és physicai mivoltáról, hogy az szerfölött rugékony, melly tulajdonánál fogva mód nélkül kitágitathatik a nélkül, hogy szétrepedne, és a tágító erő vagy nyomás megszűntével ismét egybehuzódik. Tanuságos példa erre a hasvízkor, a terhesség; Scarpa szerint a hashártya 15-fontnyi, Huschka szerint 50 fontnyi nehezéket megbir; ilyetén tulajdonát anonban elveszti hashártyalob által.
