Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)
Hahnemann életrajza
26 gadá hallgatóit. „Meglepő élvezet volt (igy ir többek közt dr. H—k egyik barátjának) hallani a merész természetbúvárt, az emberésznek e ritka tüneményét, Hahnemannt. Mintegy elbájolva mentem ki a teremből haza felé (Lu- tzenbe Lipcse mellett); utamban egyedül H. magas lelke lebegett fölöttem, kinek eddig ellensége valók, holott most magamba szállva, őszintén meg kell vallanom, miként nem vagyok méltó saruinak föloldására. Úgy hallom, sz. Mihály körül magán-tanitást adand a nagy mester; ekkor ott leszek; újra tanulni akarok; tanulni fogok, hacsak rendkivüli körülmények nem gátolandnak föltett erős akaratomban. A dicsőség egész özöne jutalmazá H. ezen szükségesnek mondott nyilvános föllépését; bámulák öt az orvosok úgy, mint a jelenlevő tudós nemorvosok; ö több, mint földi lény.“ Már 1811-ben nyilvános felszólítást bocsátott közre, mely által figyelmezteté az orvosokat, „mikép april elején megkezdendi előadásait; az „Organon“ minden pontját világosan megfejtendi, de különös tekintettel leend egyszersmind gyakorlatilag igazolni theoriájának magyarázatát. Hat hónapi szorgalmas tanulás mellett reményű, miként gyógymódjának elveivel az orvos megbarátkozhatván, folytonos igyekezete mellett szerencsésen gyógyíthat. Bérmentes levelek által mindenki megtudhatja a közelebbi föltételeket.“ E felszólítása után minden szerdán és vasárnap tartott előadást a legnagyobb enthusiasmussal *). Vezetése mellett Hartmann, Gross, Hornburg, *) Ki H. „Organon“-ját és egyéb munkáját figyelemmel olvasta, meggyőződhetett arról, miként H. tanát valódi tiszta természetphilosophia lengi át. Fölséges különösen H. eszméje a betegségről; méltánylandó azon ideája is, mely szerint több acutus bajnak és a chronicus betegségek egész seregének lényeges okát onnét magyarázza, hogy a psorának (Krätze) gyógyítása csak Móses idejétől számítva már 3400 év előtt, — a syphilisnek, mely 1493-ban üté fel először iszonyú sátorát — és a sycosisnek (Feig- warzen) orvoslása többnyire egyedül csak fördők, kenőcsök és egyéb külszerek által történt; és igy az említett nyavalyák czélszerü belső szerek nélkül leginkább csak külsőleg elmázoltattak stb.: noha a psora oly átalánosságban, mint azt H. állítá, a gyógygyakorlat és pontosabb kóroktani kutatások után el nem fogadható.
