Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)
Hahnemann életrajza
25 eszme, elméletileg syren-hangon ámítgatva, tapasztalatilag minduntalan ugyanegy örvénybe vezetve, leveröleg csalt! mert ekkép, a liomoeopathiára vonatkozólag, hasonlók leendenek önök azon munkás kincs-keresőhöz, ki hosz- szabb idő alatt már kifáradván a hasztalan ásásban, elkeseredve dobja el kapáját épen akkor, midőn, még csak pár óráig folytatván munkáját, örömtelve lelné fel azt, miért annyi idő óta véres verejtékkel fáradozott. Az idő int; az emberiség nagy része már a homoeopathiának hódol; nekünk orvosoknak nem szabad elmaradnunk: szoros kötelességünkben áll mindent megkisérni, hogy nemes hivatásunknak tökéletesen megfeleljünk. Ne sajnálják önök ilyetén egyszerű fáradságukat már csak azért is, hogy a homoeopathia ügyében mint tudós és okos férfiak nyilatkozhassanak; — és ezt önök iránti tiszteletből ajánlom; mert nemde? bámulná vagy tán nevetné mindenki a kaczér arszlánt, ha legdivatosb, legtisztább ruhákat öltvén magára, rongyos, tisztítatlan csizmákban lépne föl díszes termekben, miután ily ellentét szembetűnőbb: pedig ekkép áll a dolog, midőn elbizott szoba- tudósaink különben legszebb, de — engedjenek meg — csak egyoldalú ismereteik mellett vakmerőén oly tárgyról is ítélnek, mihez nem értenek és azt hiszik, hogy a nap is az ő órájok szerint jár! Legyünk igazságosak, — ez a loyalitás törvénye; ne Ítéljünk és nem fogunk megitéltetni, — ez a szentirás mondata; tanuljunk és ne tanítsunk, tanuljunk mondom akkor, midőn valamit még nem tudunk — ez az okosság átalános szabálya. Ó! miért tenyészik az „okosság“, ez isteni növény mellett oly buján azon növény, melynek neve „elfogultság“! Midőn igy a lipcsei orvosnövendékek tanítását, gyakorlati kiképzését legsürgetőbb teendői közé sorolá H., ekkor az orvosi facultás dékánja, Rosenmüller, mondá ki vétóját; ötven tallér letétele mellett jogosan azt követelvén, hogy H. újra ismét értekezzék, miután más egyetemben nyeré orvosi oklevelét. 1812. jan. 26-án ez is megtörtént. H. értekezett (dissertatio historico-medica ^ de hel- leborismo veterum), velős értekezése dr. Ludvig ezen évi dékán által nyilvánosan dicsöíttetett, egészen elra-